2009. szeptember 27.

Azt mondják...



Reményik Sándor 
Azt mondják...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét 
-Én olyan sötétnek tudom magam.-
Azt mondják, köszöntésem: békesség. 
-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!- 
Azt mondják, dalom ír és enyhülés, 
És több mint szépség: jócselekedet.
-Bennem dúl a magamra-ismerés, s meakulpázva verem a mellemet.-
Azt mondja, aki talállozik velem, 
Hogy tőlem kapott ajándékot. 
-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.- 
Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR 
Lelketekig hullt, át lelkemen: 
Nem az enyém az a fény, csak bennem jár, 
Istennek köszönjétek, - ne nekem.

2009. szeptember 24.

Üveggolyók



Szív Ernő:
 ÜVEGGOLYÓK

Tudjátok, mit szoktam mostanában tenni, amikor rossz? Amikor savanyú a kedv, nyűgösség és elveszettség gyötör, amikor olyan a világ, mintha valami keserű özvegy lenne? Ilyenkor szépen leülök az ágy szélére. Nem az asztalhoz, s magam se tudom, miért éppen az ágyra, hát csak, vonom meg a vállam, szóval leülök oda, és találomra elolvasok egy Szép Ernő tárcát. Csak egyet, mert annyi is elég. Tudjátok, olyan ez, mint amikor a tenyeredbe veszel egy üveggolyót, s bár sokan azt mondták rá, értéktelen semmiség, hogy egy kacat, te mégis jó negyedórát eltöltesz vele. És aztán jót tesz. Mintha valaki, talán egy testvér törődött volna kicsit a lelkeddel. Bennszülött vagy, mert földet, szívet és istent adsz ezért az üveggolyónyi negyedóráért. Odaadtál mindent, mert mintha mindent megkaptál volna. A világ meg harsogva röhög, hogy milyen ostoba, milyen tökkelütött vagy. Nem baj, röhögjön csak a világ. Akarjon a világ akasztani, lőni, szórja a pénzt, veszekedjen, várjon és várakoztasson, bírságoljon, rúgjon ki, nekem akkor is van, csak azért is van jó néhány üveggolyóm, mert például a virágzó szilvafák most, és a szél, és tegnap az a hajnal a vásárcsarnokban, vagy hogy ma reggelre azt álmodtam, hogy áfonyát ettem, istenem, micsoda álom volt, ott kéklett minden egy üveggolyóban. Amikor rossz nekem, nem ellenséget keresek, mert az úgyis van. Elsőnek például én magam, hát igen, a legfőbb ellenség én vagyok nekem. Amikor rossz nekem, én testvért keresek. Aki odaadja nekem a lelkét, és én is odaadhatom neki az enyémet. És van egy nagyon, nagyon fontos szabály is. Nyilván tudjátok, hogy rokon minden ember A rokonotok ez is, meg amaz is, rokon a fehér, a fekete, a pisztolyos, a keresztet összenyálazó, a fukar, az okos, a hőbörgő, jól van, abbahagyom ezt. Több milliárd fazon és baba. Nem te választottad, hanem megkaptad őket, ahogyan ők is megkaptak téged. Hanem hogy a testvéretek ki lesz, arról már ti döntötök! Az én testvérem például az, aki belefér nekem egy üveggolyóba. És én is a testvére vagyok mindazoknak, akinek beleférek az ő üveggolyóikba. Negyed óra, néhány szabadon választott, könnyű szín, foltok és maszatok, mint amikor éppen csak érintenek, viszont csak azért teszik, hogy negyedórára, ha ültök egy ágyon, padon, valahol, jobb legyen.

Búzaszem



Fésűs Éva: 
A búzaszem

Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek. Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja. Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél. Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket: - No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól. Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?... Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben. - Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú,és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette. - Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán. Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott. - Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek. Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót? - Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban. - Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján. - Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük: - Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első: - Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta: - Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban. - Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól: - Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban? - Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek. Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.

Nyitott tenyerek meséje



Nyitott tenyerek meséje

Az első tenyér azt mondta: - Kinyíltam, mert elengedtem.
A második így szólt: - Nyitva vagyok, mert megáldottam...
A harmadik tenyér ezt mondta: - Nyitva maradok, mert adok.
A negyedik szólt: - Még mindig nyitva vagyok, mert simogatok.
Az ötödik mondta: - Teljesen kinyíltam, mert felemelek.
A hatodik tenyér így beszélt: - Kissé becsukódtam, de csak azért, hogy óvatosabban törölhessem le azt a könnycseppet.
Erre a hetedik kéz is megremegett és kinyílt. Nem szólt semmit, de mindenki hallhatta, ahogyan az éles kődarab tompa puffanással a földre hullik...

2009. szeptember 23.

AZ IGAZI ÉRTÉK

 AZ IGAZI ÉRTÉK

- Milyen érzés milliomosnak lenni?- kérdezték egyszer Pullman Györgytõl.
- Erről még nem gondolkodtam - felelte a híres Pullman kocsik gyártója - és úgyszólván Pullman város birtokosa -, de most, hogy szóba jött, úgy gondolom, nem vagyok boldog és határozottan nem vagyok boldogabb, mint amikor egyetlen dollárral sem rendelkeztem és virradattól sötétedésig dolgoznom kellett.
Jó ruhában jártam akkor is és ma is csak egy ruhát hordok.
Jó étvággyal ettem naponta háromszor és jóval többet, mint amennyit mostanában a három étkezésnél fogyasztok. Kevesebb volt a gondom, jobban aludtam és hozzátehetem: talán sokkal boldogabb voltam, mint mostanában - nem egyszer - vagyok. Hol és miben található az igazi érték?
Krisztusban és az Ő nagy üdvösségének a megismerésében, valamint abban az igazán maradandó gazdagságban, amelyet Ő minden benne hívőnek megad.
A szívet ezen a világon semmi egyéb ki nem elégítheti. "És a világ elmúlik..." (1.János 2 :17)


2009. szeptember 22.

Tanácsok




1) Soha ne engedjünk a csábításnak, hogy az együttlétek idejét egyedül saját ügyeinkkel töltsük ki, még akkor sem, ha társunk gyöngéd figyelme és önzetlen érdeklődése erre ösztönöz bennünket!

2) A létrejött viszonylatot ne tekintsük csereüzletnek, amelyben mi áldozatokat hozunk ugyan, figyelmet, gyöngédséget adunk, de ennek ellenértékét a legmagasabb árfolyamon megköveteljük. (Jegyezzük meg, hogy minden követelés ellenkezést szül. Minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget.)

3) Ne terheljük túl barátságunkat egyoldalú szívességekkel!

4) Mindenfajta versengés és közös anyagi érdek veszélyes tűzpróbái a barátságnak. (Azt tedd a másiknak, amit magadnak kívánsz.)

5) Tempírozzuk fizikai együttlétünket! (A túl gyakori és túl hosszas együttlétek dogmatizálják, egészségtelenül összefüllesztik, végül felőrlik a barátságot. Minden véglet ellentétébe lendül át.)

6) Ne éljünk vissza a barátság adta jogunkkal egy úgynevezett "őszinte kritikát" illetően!

7) Barátunk magatartását illetően ne állítsunk fel olyan erkölcsi szabályokat, amelyeket az karakteréből folyóan nem tud teljesíteni!

8) Barátságunkat ne tegyük összeesküvéssé az egész világ ellen! (A barátság örök elixírjét egyedül olyan szövetség termeli ki, amely mások szolgálatára, pozitív célok érdekében kötődik.)

9) A barátság tartalma határozza meg tartalmát. (Vigyázzunk, miféle témák és inspirációk töltik ki barátainkkal való együttlétünk idejét.)

10) A barátság célja az adás öröme. Az áldozat önfeladás, önfeláldozás. Ugyanúgy, ahogy a transzcendens fejlődés célja egyedül a Mű, nem pedig a gyümölcse, az én előtt a Te.

2009. szeptember 11.

A barát




A barát 

A barát egy mosoly, szív, mely bátorít ha félsz,
A barát taps, mely ujjong ha célba érsz. 
A barát egy kéz, mely felhúz ha elestél, 
A barát az álom, mit éberen kerestél. 
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van, 
A barát gyémánt páncél, óv téged a harcban. 
A barát egy nevetés, mely felharsan ha meglát, 
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát. 
A barát egy csillag, mit az éj varázsol, 
A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol. 
A barát egy lány, ki kitáncol a tűzből, 
A barát egy emlék, mit szívedben őrzöl. 
A barát is csak ember, s néha tán hibázik, 
De szeret, s ha nincs veled, érezd, hogy hiányzik!

Kezemet kinyújtom...




Pribilinszki Dóra 
Kezemet kinyújtom...  

Kezemet kinyújtom feléd, vedd el... 
e csöppnyi fény élete, meleget ad és átölel! 
Nézd milyen szépen örvénylik benne, 
az élet minden színének, forró lénye! 
A szivárvány is sápadt, irigy, ha e forgatagba tekint!
Vedd el, szívből adom! 
Ragyogja be minden napod! 
Engedd be a fényt, a színeket, 
és zárd ki a sötét képeket! 
Vedd az erőm, te drága lélek, neked adom... 
melegítse fel, fájó szíved! 
Nézd e csöppnyi fényt, 
lásd meg benne,
hogy az élet szép!

2009. szeptember 8.

Sugározz




SUGÁROZZ 

Küldj egy mosolyt fel az égre, 
Mert a nap tovább küldi az emberiségnek.
Mosolyod borítson be minden lelket, 
A szivárvány színei ragyogjon be Téged. 
Sugározd a szeretet fényét, 
Szívből áradó melegségét. 
Sugározd a boldogság erejét, 
Küld el mindenkinek ezt az ereklyét. 
Sugározd a szeretet szíved mélyébe,
A boldogság járja át minden testrészed. 
Örömödben kiálts fel az égre, 
Hogy mindenki hallja,boldog vagy végre.

/BODRÉ ANIKÓ/

2009. szeptember 3.

Egy Barát ...




Angela Labonte
EGY BARÁT

Egy barát belülről lát
Ha a külsődet szemléli is.
Egy jó barát mindent megbocsát,
Nem mutat tükröt bűnöknek.
Egy jó barát felsegít,
Minduntalan lelkesít.
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát.
Elhúzni nem tudja.
Egy jó barát céljaid elérésében segít,
Gátolni nem tudna.
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat.
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.
Egy jó barát segítő kezet ad,
Téged támogat, nem másokat.
Őrült kis világunkban
Ugye milyen jó,
ha egy barát velünk van?
Egy barát: az ISTEN!