Ami belül van

Ami belül van 

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől. Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek. A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte: - Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi? A léggömb árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegjét és miközben az felszállt a magasba, így szólt: - Kisfiam, nem a színe számít, hanem ami belül van, az emeli magasba!

"Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, 

de az Úr azt nézi, ami a szívben van." 

(Sámuel első könyve 16,17b).

Az igazság bizonyítéka

Az igazság bizonyítéka 

Egy fiatal olasz lány- szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában- egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.Egy úr megállt,hogy gyümölcsöt vegyen,és megkérdezte,hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel.Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány: - Isten szavát,uram! De a férfi kételkedő ember volt,azt kérdezte tehát: - Ki mondta önnek,hogy a Biblia Isten szava?

A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: - Isten maga. - Isten? Lehetetlen!Hogyan mondta?Sohasem látta,sohasem beszélt vele!Hogyan mondta volna? A lány zavarba jött,és néhány pillanatig csendben volt.Azután felnézett,és tiszteletteljesen azt mondta: - Uram,ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn,az égen? Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: - Ki mondta nekem?Senki.Nincs szükségem arra,hogy valaki mondja.A Nap saját maga beszél erről.Felmelegít engem.Szeretem a fényét. A fiatal olasz lány komolyan válaszolta: - Világosan mondta,uram,ami a Napot illeti.Én a Bibliát olvasom,az felmelegíti a szívemet.Világosságot ad.Szeretem a fényét és a melegét.Senki más,csak Isten tudja adni ezt a fényt és a meleget,amelyet és kapok ebből a könyvből. A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.

S.D.Gordon

Az okos dinnye

Az okos dinnye 

Volt egyszer egy ember, aki az erkélyládájába két dinnyemagot ültetett. Szorgalmasan öntözgette a földet, hogy a dinnyemagok duzzadjanak, gyökerezzenek, s kihajtsanak a földből. Így is történt. Mindkét palánta kibújt a földből, s nőtt egyre nagyobbra, versengve feszítve húsos leveleiket a Nap felé. Hanem az egyik dinnye okos volt, a másik meg buta. Látta az okos növény, hogy kicsi az erkélyláda, meg magasan is vannak a földtől - ha nagyon megnövekednek, se táplálék nem lesz, meg le is zuhannak.

Mondta is láda-társának: - Ne növekedjünk mi olyan nagyon, mert ebből baj lesz. Ha szárat és levelet növesztünk is - mert hát élni csak kell, táplálkozni csak kell, napfényből sohase elég! -, de szép gömbölyű dinnyetermést semmiképp se növesszünk, mert annak súlya leránt minket a földre, s akkor jaj lesz nekünk!

Hanem a társa nem törődött az okos tanítással, virágzott is, termést is érlelt, bizony, egyre jobban gömbölyödött a szár mellett a gömbölyű dinnyécske. - Ha a szavamra nem adsz, legalább rám legyél tekintettel! - mondta az okos dinnye. Teljesen kiszorítasz a helyemről, az a nagy, ormótlan izéd teljesen eltakarja a földet, alatta száraz a föld - hát így elpusztulunk! Majd meglátod, leránt téged ez a nagy súly az erkélyről, de akkor már hiába sírsz, hogy nekem volt igazam! Hanem a buta dinnye csak nem hallgatott az okos szóra.

Csak mosolygott - mint egy idétlen, mondta az okos -, melengette gyümölcsét. Annyira fajult a dolog, hogy végül már alig szóltak egymáshoz. Egy nap aztán jött a gazda, megnézni a dinnyéit. Azt mondta: - No lám, az egyik növény hogy bevált! Milyen szép dinnyét érlelt! Leveszem róla, hátha még egyszer virágzik, s még egy termést hoz nekünk. Ez a másik - hát ez semmirevaló.

Csupa szár, levél, de sehol egy virág, sehol egy gyümölcs. Ezt kihúzom a földből, ne fogyassza hiába a földet.

Jó tanácsok az élethez

Jó tanácsok az élethez 

A bölcs ember tudja, hogy egyetlen igazi ellensége van: ő maga.

Ezt az ellenséget nehéz lerázni, és nagyon, nagyon ravasz.

Állandóan azon mesterkedik, hogyan vigyen vakvágányra minket.

Olyan ellenség ez, melyet mindig szemmel kell tartanunk, és igyekeznünk kell túljárni az eszén.

/Ben Hecht /

'REZEDASZÍV'?

Túrmezei Erzsébet 

'REZEDASZÍV'?

A rezeda illatot lehel akkor is, ha rátaposnak.

Jóért rosszal fizetni ördögi.

Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért jóval fizetni isteni.

Új szív, 'rezedaszív' kellene,

hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!

Hisz a rezeda illatot lehel még akkor is, ha rátaposnak.

Csomagolás nélkül

Ferencz Győző 

Csomagolás nélkül 

Mit adhatnék? 

Nézz körül, amit itt Látsz, mind a tiéd. 

Nyúlj érte, 

Ami tetszik, vedd el.

Nem tőlem kapod.

Semmit nem találsz, ami ne lenne rég 

Saját tulajdonod. 

Amit elveszel,

Nem tőlem: a magadéra ismersz.

Hogy ez kettőnket összeköt? 

Hagyjuk. 

Amit adhatnék, úgysem adhatom. 

Ha valami megkülönbözteti 

A tiédtől, ami az enyém, 

Az a másféle tapasztalat. 

Ami rátapadt. 

Az pedig át nem adható. 

Használd hát, amit jónak látsz,

Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet. 

Ami az enyém, ha adnám is, 

Mondom, el nem veheted. P

eddig akkor lenne az enyém, 

Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.

Hogy az kettőnkben közös lesz? 

Az. Látod, még te adsz, ha elveszel, 

És tőled kapok, ha elfogadod.

EMELT FŐVEL

Fuchs Éva 

EMELT FŐVEL 

Amikor azt hiszed elfogyott, 

S nincs már több erőd. 

Amikor azt érzed,

Ez, tovább nem mehet, 

Emelt fővel élni nem lehet.

Összetört a bánat, 

Ezernyi gond közt, 

homályban élsz, 

feladnád már, nincs tovább. 

S mégis, valami itt tart. 

Nem tudod miért, nem tudod kiért?

Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.

Az életet nem te adtad magadnak, 

hát nincs jogod, hogy feladjad. 

Az ember megmarad a holnapnak, 

akkor is, ha gyötri a bánat...

Szeressünk és szolgáljunk

Békefi Pál : 

Szeressünk és szolgáljunk

Ha azért szeretsz, hogy szeressenek, 

Azért szolgálsz, hogy ünnepeljenek, 

Ha legfõbb vágyad a népszerûség, 

Nem az alázat, szelídség, hûség: 

Vigyázz, csalódás vár reád! 

De ha szeretsz, mert azt kell tenned, 

És szolgálsz, mert szív van benned, 

Ha nem vágyod az öndicsõséget, 

Csak az oltárt, mely lángol és éget, 

Ennek jutalma végtelen.

Várjad Krisztust, aki Mesterünk, 

Õ arra adott példát nekünk,

Hogy viszonzásra ne várjunk,

Csak szeressünk és szolgáljunk, 

Mert így tesz Isten is velünk!

Vianney Szent János

Aki szeretetben él...

Aki szeretetben él, nem büszke,

nem akar másokon uralkodni,

nem halljátok soha, hogy hibáztatna,

vagy gúnyolna másokat.

Nem kutat mások szándékai felől,

nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik,

mint mások, és soha nem tartja

többre magát embertársainál.

Aki szeret, az amennyire csak lehet,

elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

Tatiosz: Maradj ember 

Gyógyító erő a szeretet. 

Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét. 

Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. 

Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget. 

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete. 

A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. 

A tudásnak nem tudás a kezdete. 

A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. 

A szeretet örök. 

Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz -

de elsősorban maradj ember.

NEM ELÉG!

Túrmezei Erzsébet

 NEM ELÉG!

 

Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.


Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.


Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...


izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!

Mire való a csönd?

Erhart Kaestner: 

Mire való a csönd? 

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: Nem látunk semmit - mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok? A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban! - Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását.

TESTVÉR

Dömötör Ilona 

TESTVÉR 

Ki segíteni kész mindig, mindenütt, 

Ki ha megbántják, vissza sosem üt, 

Ki együtt örül, együtt sír veled. 

Kire számítani mindig lehet. 

Ki bocsánatot kérni s adni is tud, 

Ki a veszélytől gyáván sose fut.

Az igazságot bátran mondja ki, 

De tévedését kész bevallani. 

Ne hordjon bár jelvényt, egyenruhát, 

A szíveden meleg áram fut át, 

Valahányszor találkozol vele, 

Mert rajta csillog a szentség jele, 

Emberszemnek láthatatlanul, 

Ki szüntelen Krisztustól tanul,

Az a testvér.

Csak a szeretet....

Csak a szeretet....

Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz,

Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.

Csak a szeretet képes, amire semmi más,

Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.

Az, hogy életét adja ellenségeiért,

Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,

Többet adott a hűség, mint a pillanatot

Tűzben izzani végig, mint a legelején,

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Közeledik az óra, már csak alig elég,

Hazarepül a gólya, tudja az idejét.

Vár egy terített asztal, körben millió szék,

És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod, érdemes volt

Többet adott a hűség, mint a pillanatot.

Tűzben izzani végig, mint a legelején,

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…