Létezik-e a fodrász?

Létezik-e a fodrász?

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fordász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillantaban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fordászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

A kréta

A kréta 

Az egyik egyetemen volt egy ateista filozófia professzor. Az volt az elsődleges célja, hogy diákjainak bebizonyítsa, Jézus nem létezik. Az egész szemeszter erről szólt. Senki sem mert vele vitatkozni, mert olyan vehemenciával érvelt, hogy rögtön lehordta azt, aki meg merte kérdőjelezni állításait. A semester végén a 300 diáknak mindig feltette azt a kérdését: ,,Van-e még olyan valaki, aki hisz Jézusban? Álljon fel!" A 20 év alatt soha senki sem mert felállni, pedig voltak a diákok között keresztények is. Tudták, hogyha valaki feláll, akkor ezt fogja neki mondani: ,,Te egy komplett bolond vagy! Egy egyszerű példa egyből rá is mutat. Ha ezt a krétát, ami a kezemben van leejtem, akkor összetörik. A Mindenható számára - ha tényleg olyan mindenható - nem jelentene gondot, hogy ezt megakadályozza. Mégis minden évben darabokra törne a kréta, ha elengedném." Nem olyan régen egy keresztény fiú került a csoportjába. Már hallotta a professzor hírét. Tartott is tőle. A fiú egész tanévben imádkozott azért, hogy majd legyen ereje felállni, és felvállalni a hitét a professzor és csoporttársai előtt. Végül eljött a nagy nap. A professzor szokásához híven újra feltette a kérdést: ,,Ha van valaki a csoportban, aki még mindig hisz Jézusban, álljon fel!" A keresztény fiú erőt vett magán és felállt. A 300 fős csoport megdöbbenve nézett rá és kiváncsian várták a professzor reakcióját. Az azonnal neki rontott és üvöltötte: ,,Te bolond! Ha létezne, akkor meg tudná akadályozni, hogy ha ezt a krétát a földre dobom, összetörjön!" Erre, ahogy dühében földhöz akarta vágni a krétát, az hirtelen kicsúszott az ujjai közül, és a nadrágján végig gurulva ért földet, ahol szépen lágyan tovább gurult a diákok felé, és nem tört össze. Mindenki döbbenten nézett. A professzor elvörösödött, meredten nézett és végül szégyenében kirohant az óráról. Ezután a keresztény fiú kiállt és bizonyságot tett Jézusról. Megosztotta csoport társaival azt, hogy Jézus igenis élt, él és élni fog, aki szeret minket és eltörölte a bűneinket.

(Forrás: Istentisztelet.hu)

Az óvónő

Az óvónő

Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőt?

Amikor a Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta: -"Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!" -"Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy minden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásban tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen! Az angyal megcsóválta a fejét és azt mondta: -"Hat pár kéz az nem fog menni!" -"A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,"- válaszolta az Úr-"de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!" -"Ezek mind az alap modellhez tartoznak?- kérdezte az angyal. A Jóisten bólintott. -"Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? - pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondják megértelek, és így is nagyon szeretlek! -"Óh, Uram!"- mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját,-"menjen aludni majd holnap folytatja!" -"Nem tehetem, közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására..." Az angyal körbejárta az óvónő modellt. -"Túl lágy!"- sóhajtotta. -"De jó szívós!"- mondta az Úr határozottan. -"Te nem is hiszed, hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít!" -"És gondolkodni tud?" -"Nem csak gondolkodni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes!"- mondta az Úr,- és felejteni..." Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát: -"Itt egy vízfolt van."- mondta. -" Megmondtam Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba!" -"Az nem vízfolt, hanem könnycsepp." -"Az meg minek?" -"A könnyei hullnak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhagyatottságot érez." -"Ön egy zseni Uram!"- mondta az angyal. A Jóisten távolba révedő tekintettel csak ennyit felelt: -"A könnyek? Az rajta a túlfolyó..."

/H. Wenke/

VAN MEGOLDÁS

VAN MEGOLDÁS 

Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.

Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.

A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt: „Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni.”

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja” (Zsolt 37,23-24). 

D. W

Napról napra éld életed

Karen Berry:

Napról napra éld életed 

Nem változtathatjuk meg a múltat; elég ha nem feledjük a szép emlékeket, 

s bölcsességet merítünk egykor elkövetett hibáinkból. 

Nem jósolhatjuk meg a jövőt; elég, ha remélünk és fohászkodunk a legjobbért, a helyesért, 

s hiszünk abban, ami vár reánk. 

Egyszerre elég megélni egy napot, élvezve a jelen perceit, 

s mindig törekedve arra, 

hogy még jobbak, 

még kedvesebbek legyünk.

A mosoly

Borian: 

A mosoly 

Arcodra fény kerül, 

Ha kapod lelked felderül, 

Emléke sokáig megmarad,

Az élet sokkal boldogabb. 

Az otthonodban meghitt melegséget áraszt, 

S könnyebben megtalálod az igaz választ, 

Koldusbotra nem jutsz, ha sokat adsz belőle, 

De kinek adod, gazdagabb lesz sokkal tőle. 

Nem tudod megvenni vagy elcserélni, 

Nem tudják ellopni vagy kölcsön kérni, 

Orvosság, mit másoknak mindenki adni tud, 

A mosoly, mely önként az arcra fut. 

Ám óvakodj attól, ki ezt csalfán adja, 

Mert kinyílhat gyorsan a poklok kapuja. 

Felismeréshez nincs jó tanács, 

Önmagadnak kell eldönteni, 

A mosoly igaz voltát.

Ha csak a múltban élsz, annak minden bűnével és fájdalmával, nagyon nehéz a dolgod, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy "Voltam".

Ha a jövőben élsz, annak minden szorongásával, aggodalmával és bizonytalanságával, nagyon nehéz a dolgod, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy "Leszek" .

Ha a jelenben élsz, annak minden örömeivel és feladataival, akkor könnyű dolgod van, mert ott veled vagyok. Én az vagyok, aki VAGYOK. 

Szeretettel: Isten