Sohasem tudhatod
Élt egyszer egy idős asszony, aki nap, mint nap hosszú órákon keresztül alázatosan imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá:
- Ma eljövök, és meglátogatlak téged.
Képzeljétek csak el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett az asszony. Csinosítani kezdte otthonát, kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette a legjobb ruháját, és várni kezdte az Úr érkezését.
Egy kis idő múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson.
De csak a szomszédasszony volt, aki egy kis sót akart kölcsön kérni. Az Anyó elküldte:
- Az Isten szerelmére, azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már! - és becsapta a megbántott asszony orra előtt az ajtót.
Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott az ajtót nyitni.
De ki volt az? Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki:
- A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm se. Gyere vissza máskor! - és a gyerek orrára csapta az ajtót.
Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót, és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt.
-Egy szelet kenyeret, legyen akár száraz is...és ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén...-kérte könyörögve az öreg.
- Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj le a lépcsőmről! - mondta bosszúsan az öregasszony.
A szegény ember sántikálva odébbállt, az öreganyó pedig visszatért és várta az Istent.
Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér.
Furcsamód rögtön elaludt és álmodni kezdett.
Álmában megjelent neki a Jóisten és ezt mondta:
- Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el.
