Mese a kicsi kézről

Mese a kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. - mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? - kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! - jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! - javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

Az utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant.

Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek. - mondta a láb.

- Sír! - mondta a fül.

- Miért sírsz? - kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! - zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

NE NYUGODJ BELE!

Füle Lajos:

NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod,hogy lelki életed

örömhiányos,kiüresedett,

fogytán hited és hálád is vele,

ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy gyülekezeted

tagjaiban is hűl a szeretet,

nagy része fásult,közönnyel tele,

ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy egyházadban is

akad kór,s némely tanitás hamis,

hogy alig látszik KRISZTUS élete,

ne nyugodj bele!

Ha azt látod,hogy fáj e nép,e föld,

hogy magad sem vagy senkinél különb,

s nincs újulás itt,bárhogy kellene,

ne nyugodj bele!

Mert könyörögni,sirni lehet itt!

Maga a LÉLEK is esedezik,

s minden megbánt bűn semmivé lehet,

ha az ÚR veled.

Jézus ujjai

Békefi Pál

Jézus ujjai

Kedves Jézus, arra kérlek,

Légy minden nap énvelem,

Kézenfogva vezess engem,

Hogy ne bántson félelem!

Ha a Sátán két fülembe

Súgja csábító szavát,

Két ujjad tedd rá erősen,

Hogy szívem ne járja át!

Hogyha néha szemeimmel

Rossz utakra nézek én,

Két ujjaddal zárd le, s akkor

Nem csapong ég s föld terén!

És ha ajkam, fürge nyelvem

Indulatban törne ki,

Ujjaiddal, amíg nem késő,

Gyorsan csendet ints neki!

Így, ha lelkem, s gyenge testem

Szárnyad rejtekében él,

Sem magányban, sem az éjben,

Veled semmitől sem fél!

„AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE…”

Emericus: 

„AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE…”

Eljött az idő, betelt a pohár,

Jézus haldoklik fönn a Golgotán.

Fáradt ajkáról hét szava hallik,

Aztán a szent fő csendben lehajlik,

Mária, szent fia

Újabb szavára vár.

Néma, sötét a táj…

A keresztfán halkan suttogja a szél:

„Emberek, a Mester többé nem beszél!”

Ártatlan volt az isteni Bárány,

Emberi bűnért fizetett drágán.

Mily nagy áldozat, megtette mégis.

Szerető szívéhez jövök én is.

Átszegzett keze,

Kihullott szent vére

A szeretet jele,

Vétkeimnek bére.

A keresztfán halkan suttogja a szél:

„Tengersok bűnödtől megtisztít e vér.”

Íme, a kenyér, töltve a pohár,

Jézus Megváltónk velünk vacsorál:

Adjuk szívünket hála fejében,

Tisztán, örömmel,

Néki egészen.

Krisztus keresztjéhez

Kegyelmért megyünk,

Kérünk óh, Szentlélek,

Jöjj és maradj velünk.

A keresztfán halkan suttogja a szél:

„Aki Énbennem hisz, ha Meghal is, él!”

Mozaik versek

Pecznyík Pál
Mozaik versek

"Uram add, lehessek

életúton mécses,

fénye mellett, honra

leljen még sok vétkes"

"Mint ahogy a napsugártól,

elolvad a jég is,

Ige által úgy változik

ifjúvá, a vén is"

"Jöjj, bűnbánó lélek,

vár rád az üdv hona,

életednek abban,

nem lesz vége soha!"

"Menny hona vár

drága lélek,

boldogok, kik

abban élnek"

"A Golgota halmán,

véres harc dúlt egyszer,

Jézus halt helyetted,

szabad vagy már ember!

Ha megbántad bűnöd,

Atyád megbocsátott,

ajándékoz néked

szebb hont, szebb világot!"

Celldömölk, 2010. XI. 7.

Vörösbegy és veréb beszélgetnek ...

Vörösbegy és veréb beszélgetnek

titkairól az emberi életnek.

Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,

mért hajszolják magukat úgy agyon

az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,

nincs idejük örülni, hálát adni!

Pedig az élet oly szép valami!

Meg tudod ezt a kérdést oldani?"

"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,

mért küszködnek, gyötrődnek,

panaszkodnak,

mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,

nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.

Miránk mennyei Atyánknak van gondja:

Ad eledelt, napsugarat naponta.

Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.

S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".

Charlotte Friede - fordította: Túrmezei Erzsébet

Akkor vagy ...

Akkor vagy...

Akkor vagy szép, ha tiszta a lelked,

Akkor vagy erős , ha tűrni tudsz,

Akkor vagy gazdag, ha igazán szeretsz,

Akkor vagy boldog, ha Isten van veled!

A kereszt tövében

Pecznyík Pál: 

A kereszt tövében

Bánatos szívvel orcád elé állunk,

bűnterhünk roskaszt, elszorul szívünk.

Vigaszt, kegyelmet csak tetőled várunk,

bűnt megbocsájtó áldott Istenünk!

Szívünk úgy vágyik szíved melegére,

ölelj magadhoz, irgalmas Urunk!

Nálad van gyógyír szívünk sok sebére,

Te gyógyíthatsz meg, áldott orvosunk!

Golgota halmán, a kereszt tövében,

hová Fiadnak drága vére hullt!

Ott van bocsánat egyetlen cseppjében,

akire ráhull, bűnből szabadult!

Könnyes hálával köszönjük meg néked

üdvünk, kegyelmed, bűnbocsánatod.

Már boldog szívvel indulhatunk véled,

s boldogan kezdünk minden új napot.

Elindult a Fiú

Füle Lajos:

 Elindult a Fiú

Hogy betelt az idő,

kaput nyitott a távol,

s elindult a Fiú

az örökkévalóságból.

Múló évezreken

úgy lépett át a lába,

mint kinek az idő

cselédje, hű szolgája.

Váratlan érkezett

egykor, karácsony este,

gyermek képében egy

parányi, gyönge testbe’,

s volt, ki sejtette már:

e mustármagnyi Élet

megnő majd, s átszövi

végül a Mindenséget.

MEGHÍVÓ!

Pecznyík Pál

MEGHÍVÓ!

Máté. 11, 28-29.

Kaptam egy szép megívót,

üdvösségre buzdítót,

Jézus adta kezembe,

hívogassak a mennybe!

Egészségest, beteget,

fiatalt és öreget.

Éhezőt és szomjazót,

bűnsebeket hordozót.

Nos, e kedves meghívó,

Bibliánkban látható.

Abban Jézus szól maga,

országába hív haza!

Hívása zeng légen át,

téged hív, föld vándorát.

Látja: roskadsz bűn alatt,

sebzi gyenge válladat.

Jöjjetek mind, emberek,

tegyétek le terhetek.

Nincs áldás a bűn-igán,

gyönyörű az én igám.

Mint tollpihe, könnyű az,

aki hordja: mind igaz.

nálam várja nyugalom,

üdvössége, jutalom.

Celldömölk

2010. XI. 5.

KRISZTUSRA VÁRUNK

Túrmezei Erzsébet

KRISZTUSRA VÁRUNK

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...

De elültetjük kis almafánkat,

Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.

Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk,

Mert tudjuk, Ki jön:

Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,

Munkában leljen, ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk!

Mert tudjuk, ki jön:

Krisztusra várunk.

TE ÉS AZ ISTEN

Túrmezei Erzsébet 

TE ÉS AZ ISTEN

Elfriede Mörlin után németből

Hatalmad van elereszteni Istent,

de arra nincs, hogy ő is eleresszen.

Hatalmadban van gyűlölni az Istent,

de nem tilthatod meg, hogy Ő szeressen.

Jézus Krisztus ellen szabadon dönthetsz.

Ő a Golgotán döntött temelletted.

Igét, egyházat messze elkerülhetsz:

ige, egyház mindig téged keresnek.

Magad választhatod az utat, célt is,

vezetésének mégse vethetsz gátat.

Tagadhatod hatalmát is, létét is:

nem vethesz gátat Isten uralmának.