Ha ezt megérted

Füle Lajos 

Ha ezt megérted

Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,

és gazdagabb lesz számodra az élet:

titok se fáraszt, és kétség se bánt,

mindent megértesz, hogyha ezt megérted.

Akkor leroskad benned a miért,

elcsöndesülnek lázas keresések:

amennyit hiszel, annyi a tiéd!

Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.

Jézus , Hajnalcsillag

Pecznyík Pál: 

Jézus, Hajnalcsillag

Betlehemben egy istálló,

Szent templommá magasztosult,

Midőn Jézus Hajnalcsillag,

Menny honából, jászolba hullt!

Élete úgy világított

Mint csillag: a bűn éjében,

Ám legszebben ott ragyogott

A kereszten: kín hevében!

Szenvedése, kínhalála,

Csodás gazdag termést hozott,

Üdvözült, ki bűnét bánta,

Kit bűnéből feloldozott.

Jézus, fényes Hajnalcsillag,

Mint Királyt, úgy várunk Téged!

Veled éljünk, s megláthassuk,

Káprázatos dicsőséged!

VISSZAJÖN

FÜLE LAJOS: 
VISSZAJÖN

Hóból az erdő, ködből a felhő,

hó esik, tél szele fújja…

Valaki eljött, Valaki elment,

Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe,

kétezer év a tanúja:

Valaki eljött, Valaki elment,

Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján

csendül a csillagos ének,

Kétezer éve mennek Elébe

boldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,

életed KRISZTUSA vár rád.

Hagyd el a gondot, légy vele boldog,

zengje a szíved a hálát!

EGY A SZÜKSÉGES

Csopják Attila

EGY A SZÜKSÉGES

Egy a szükséges... amíg élünk

Csak ezt keressük szorgosan;

S ha megtaláltuk, mit se féljünk,

Haladhatunk már biztosan.

Nem földi kincs, amit a rozsda

Megemészthet itt, vagy melyet

Magával vinni más világra

Szegény lelkünknek nem lehet.

Nem dicsőség, nem földi pompa,

Nem fényes hírnév, vagy egyéb:

Hiába gyűjtenéd halomba,

E földdel együtt mind megég.

Egy a szükséges csupán: Jézus!

Őt ragadd meg, Ő kell neked!

Egyetlen út Ő az Atyához,

S mert föltámadt: Ő életed!

Tanmese

Tanmese

- Szeretném meglátni Istenedet - mondta Trajanus császár egy rabbinak.

- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.

De a válasz a császárt nem elégítette ki.

- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!

- Még mit nem! - szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít.

- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?

(Békehírnök 1986/3)

.

RÉGI TÖRTÉNET szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért; elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyer tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

(Görög T.: Csendes szobák - nyitott ablakok)

Jertek szomjú lelkek!

Pecznyík Pál : 

Jertek szomjú lelkek!

Telve van a világ,

szomjas emberekkel,

az élet - vizére

szomjazó lelkekkel.

Kétféle szomjúság

gyötri a népeket,

ámde lelki szomjat,

nem olthat, élvezet.

Még szomjasabb lesz, ki

világ vizét issza,

vesztett, arca hamvát,

nem adja az vissza!

Eltorzul az arca,

eltorzul élete,

vár rá a legrosszabb,

lelkének végzete!

Ó mennyivel különb,

lélek szomjúsága,

az élet -vizének

üdítő hatása.

Élet- vizét Urunk,

ingyen adja nékünk,

ne érezzünk szomjat,

míg a mennybe érünk.

Jertek szomjú lelkek,

az élet - vizéhez,

élő forrásához,

Jézus keresztjéhez!

Keresztje tövében

buzog üdén, frissen,

azt, ki abból iszik,

mennybe várja Isten!

Celldömölk, 2010. XI. 23.

Jézus kopog!

Pecznyík Pál: 
Jézus kopog!

Jézus halkan kopog, a gazdag ajtaján,

türelmesen várja, nincs otthon talán?

Kopogást nem hallja, süket a lelki fül,

pedig a nagy Király, rangrejtve áll kívül!

Gazdag, azt gondolja: neki mindent lehet,

mi szem - száj ingere, pénzéért azt vehet.

Éli a világát, vígan tivornyázik,

míg a szegény szomszéd, éhezik és fázik.

Évtizedek múlnak, lassan bealkonyul,

nem nyílik az ajtó, Jézus, tovább vonul.

Ó de mi lesz, ha majd a halála után,

gazdag fog kopogni, mennyország ajtaján?

Földön nem fogadta Jézust, a nagy Királyt!

Hiába döngeti már, a menny ajtaját!

Nem fogadta Jézust, mit kap majd válaszul?

Hallhatatlan lelke, a tűz- tavába hull!

Celldömölk,
2010. XI. 27.

Magasba tart utam

Füle Lajos

Magasba tart utam

Magasba tart utam,

Mélység feszül alattam.

Porszem vagyok, URAM,

felfénylek sugaradban.

Időm kezedben van,

Pályám tudod, kimérted.

Minden tettem, szavam

Hála legyen s dicséret!

Hét csoda

Szabó Éva

HÉT CSODA

Tudod mi volt a hét csoda?

Egy újszülött mosolya,

Egy falevélen az ér,

Mely a gyökerekig ér,

Egy szó, mely idejében jött,

Egy darab ég a csönd fölött

Egy kéz, mely utánad nyúlt,

Mikor csillagod földre hullt

Télen egy jó meleg szoba -

S ha szépen érkezel...oda.