Jöttek és láttak
János 1,35 -42.
János 1,35 -42.
Mennyi időt töltöttem ma Jézussal? Átéltem-e vele valamit? Csak "vonszoltam" magam a mai napot keresztül,vagy az Ő erejéből éltem? Néha esténként ilyen kérdések járnak a fejemben, és azt kívánom, bárcsak legalább a délutánt vagy az estét együtt töltöttem volna Jézussal!
És bár tudom, hogy most kissé kisarkítva szemlélem ezt a kérdést, ennek ellenére mégis hiányérzetem van, ami nyugtalanít. Végignézve a mai napomon, sajnos úgy érzem, hogy ez a nap nem nézett volna ki másként akkor sem, ha Jézus nélkül élnék.Nem érzek semmit abból a lendületből, megérintettségből és lelkesedésből, ami Andrást arra ösztönözte, hogy azonnal felkeresse a testvérét. Jól van, nyilván nem kell mindennap mély lelki beszélgetéseket folytatni, amelyek valóban csak az élet igazán lényeges dolgaival foglalkoznak, de azért valami hasonló jó lett volna. Ám ekkor eszembe jut, hogy felhívhatnám az egyik régi barátomat, aki bizonyára örülne nekem. A szomszédainkat is meg akartam már hívni egy kávéra és egy kis süteményre...
És bár tudom, hogy most kissé kisarkítva szemlélem ezt a kérdést, ennek ellenére mégis hiányérzetem van, ami nyugtalanít. Végignézve a mai napomon, sajnos úgy érzem, hogy ez a nap nem nézett volna ki másként akkor sem, ha Jézus nélkül élnék.Nem érzek semmit abból a lendületből, megérintettségből és lelkesedésből, ami Andrást arra ösztönözte, hogy azonnal felkeresse a testvérét. Jól van, nyilván nem kell mindennap mély lelki beszélgetéseket folytatni, amelyek valóban csak az élet igazán lényeges dolgaival foglalkoznak, de azért valami hasonló jó lett volna. Ám ekkor eszembe jut, hogy felhívhatnám az egyik régi barátomat, aki bizonyára örülne nekem. A szomszédainkat is meg akartam már hívni egy kávéra és egy kis süteményre...
Forrás: Fénysugarak - 2010.
