Példázat a szeretetről

Garai Gábor
Példázat a szeretetről

A szeretetet szét kell osztani

az emberek között - hogy el ne fogyjon.

Azért teszel félre egy maroknyi kovászt,

hogy kenyeret kelessz és süss belőle,

s azzal egész háznéped jóllakassad.

Ha nem őrzöl meg egy kevés kovászt

utoljára dagasztott kenyeredből,

tékozlásod bélyeget éget

homlokodra, és sorra elhagynak híveid.

utolsó falás kenyered akár

tűzbe is vetheted; ha kovász

ég el, éhenvész házőrző kutyád is.

Ha nem adsz - vagy nem kérsz cserébe

kovászodért - kovászt, s a szomszédod is így tesz,

egész országok elnéptelenednek.

(Persze, a kovász se mindent keleszt meg,

ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz:

nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

A szeretetet szét kell osztani,

mert természete szerint oszthatatlan;

mikor már másnak nem jut,

magadnak sem marad belőle.

Ki adni tud

Füle Lajos: 
Ki adni tud

Boldog, ki adni tud,

ám érte mit se várván.

Boldog, kit hála tölt

és hála tart a vártán.

Boldog, ki úgy szeret,

mint akit úgy szeretnek,

ahogy van, a KRISZTUSÉRT

vállal és hord keresztet.

"Tanuljatok meg jót cselekedni."

"Tanuljatok meg jót cselekedni." 

(Ézsaiás 1:17)

"A hazug (képmutató) áldozatot Isten nem kedveli. Csak a Krisztusban gyökerező élettudja „megteremni” a jó cselekedeteket. Ízlelhetnek-e embertársaink ilyen gyümölcsöket életünkből?"
(Bodnár Péter ref. lelkész)