" ... mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged ..."

"Messzünnen is megjelent nékem az Úr,

mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged,

azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat."

(Jeremiás 31:3)

A kunyhód ég!

A kunyhód ég!

Az egyetlen túlélőjét egy hajótörésnek, kimosta a víz egy kicsi lakatlan szigetre. Lázasan imádkozott Istenhez, hogy szabadítsa meg őt, és minden nap nézte a horizontot, várva a segítséget, de semmi nem tűnt közeledni. Kimerült, de végső megoldásként épített egy kicsi kunyhót, ami védelmet nyújt az időjárással szemben és a dolgait is, tárolhatja benne. Egyik reggel, amikor jött vissza az élelem utáni kutatásból, látta, hogy a kunyhója kigyulladt és mindene odalett, csak a füst maradt, ami szállt fel az égre.

Kábult volt a szomorúságtól és a haragtól, ami teljesen elöntötte a szívét! " Hogy tehetted ezt velem Istenem????" - és csak sírt! Másnap korán reggel egy hajó hangjára ébredt, ami a sziget felé közeledett! A hajó megmenteni jött ezt az embert! " Honnan tudták, hogy itt vagyok??" - kérdezte a kimerült ember. " Mi csak láttuk a füstjeleket!" - felelték.

Könnyű elkeseredni, amikor a dolgok rosszul mennek. De nem kellene elveszíteni a hitünket, mert Isten végzi a munkát a mi életünkben, még a fájdalom és szenvedés között is! Emlékezz legközelebb, amikor a kicsi kunyhód a földig ég, az talán csak füstjel lesz, ami Isten kegyelmét jelzi!!

Minden negatív dologra, amit magunknak mondunk, Istennek van egy pozitív válasza!!

Mi az igazi szeretet?

Mi az igazi szeretet?

Amikor megkérdeztem Istent, szinte szemrehányóan, - sok évvel ezelőtt, hogy miért teremtette meg az embert erre a gonosz világra, ami tele van bajjal, problémával, gonddal, betegséggel..., hiszen tudta, hogy Ádámék elfognak bukni és ne mondja azt, hogy tudta előre és ezért elkészítette már előre a Megváltót, akkor azt kérdezte a szívemhez szólva, de nem azonnal, hanem sokkal később miután már nem voltam lázadó: - Te miért akartál kisbabát? Szinte váratlanul ért a kérdés.

Ekkor még nem ugrott be miért kérdezi az Úr, csak később. - Miért? - nem várva választ, csak visszakérdeztem, de máris válaszoltam rá. Mert annyira vágytam rá, mert vágytam arra, hogy láthassam, hogy szerethessem, hogyha bajba kerül akkor segítségére siethessek, ha beteg akkor ápolhassam... és soroltam tovább lelkesen, átélve túlcsordult örömmel. Amikor abbahagytam, Isten azt kérdezte: - Nem gondoltál arra, hogy mennyi baj érheti ebben a gonoszsággal teli világban, amikor vágytál rá, akartad őt? - Nem! Eszembe sem jutott. - válaszoltam. Tudtam, hogy a gondját tudom viselni. - Amikor te még meg sem születtél, hanem csak itt voltál a szívemben, már vágytam rád! Annyira szerettelek, hogy tudtam, ha valami baj ér, akkor megfoglak védeni....

Ekkor megértettem, hogy Isten már akkor szeretett, amikor még csak a szívében voltam a teremtés előtt. Mennyire vágyott rám! Azzal sem törődött, hogy mi lesz ezzel a világgal, csak láthasson már végre, hogy szerethessen, hogy ....

Mi a szeretet?

 MI A SZERETET?

Megbocsátok mindenkinek, még magamnak is.

Ott segítek, ahol tudok, még magamon is.

Nincs személyválogatás

Nem ártok senkinek, még magamnak sem.

Nem teszek a másiknak olyat, amit nem akarok, hogy velem tegyenek, illetve azt teszem a másikkal, amit örülnék, ha velem tennének.

És ha még mindig nem tudom, hogy az adott helyzetben mit tegyek, akkor végső eligazító a lelkiismeretem.

A mennyei Atya szeretete

A mennyei Atya szeretete

Atyám, ó, hála érte,

hogy minden embert szerettél!

Ha egy ki volna ebből véve,

úgy reszketnék e lélekért,

s megszállna tán a szörnyű gond,

hogy én vagyok ez átkozott.

De engem, s minden egyes lelket

szeretsz, Fiadnak kedviért,

Ki úgy, amint az néked tetszett,

meghalt értem, s mindenkiért,

hogy éljen az, ki benne hisz.

s hinnem szabad énnekem is.

Isten szerelme, áldva légy te!

Bár hinne mind, ki él, neked,

hogy szent tüzed őbennük égve

minden szív zengne éneket

Annak, ki Atyja őneki,

s az egész világot szereti!

Ne félj

Scheffer János: 
Ne félj

Talán az életben előreszaladtál néha, 

Talán törékeny szivednek van félnivalója, 

Ne félj, mert van 

Valaki, aki figyel rád ott fenn, 

De olyan is van, ki nagyon vigyázna rád itt lenn.

Ha a szived még óvatos és azt mondja ne menj, 

Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen, 

De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban, 

Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban. 

Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni, 

Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni. 

Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni, 

Másoknak zsarolni, nyomorgatni, megtépázni. 

Amikor szivünk egymás felé, egyszerre dobban 

Ne félj, fogni kezem, mikor szerelmünk fellobban. 

Akkor ne félj rálépni az útra, otthagyni a magányt, 

Amitől szived oly sokáig félve félreállt. 

Bízz benne, hogy Valaki fenn figyeli a lépted, 

Igazi társsal lesz teljes, s valódi az élted.