Az egyik szombati napon egy kisfiú a kertjükben lévő homokozóban játszott. Számtalan sok játéka volt, kis traktorok, lapát és formaöntő. Nagyon élvezte a homok adta lehetőségeket és elkezdett utat építeni a játék kocsiknak.
Ahogy építgette egyszer csak elakadt, mivel az útjában volt egy nagyobb kődarab.
Annyira az útjában volt, hogy elhatározta, hogy odébb teszi.
Próbálta megemelni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta.
Így más módszert választva teljes erejéből nekifeszült a kődarabnak, hogy eltolja.
Próbálkozott, próbálkozott, de a kődarab csak éppen, hogy megmozdult. Eltolni viszont nem tudta.
Apja a ház ablakából követte figyelemmel az eseményeket.
Látta kisfia próbálkozásait, végül kiment hozzá és ezt kérdezte:
"Kisfiam, miért nem használod minden rendelkezésedre álló erőt?"
Fia kissé felháborodva így felelt: "Apa, de én mindent megtettem ahhoz, hogy arrébb toljam a követ! Nem is adtam fel és nem is akarom, de egyszerűen nem megy."
"Nem, fiam nem használtad minden rendelkezésedre álló erőt" - szelíden mondta az édesapja - "Nem kérdeztél meg engem, hogy segítenék-e!"
Azután az apa felemelte a követ és elvitte az útból.
Sokszor van az ember életében, hogy olyan feladatot próbál megoldani, amire igazából egyedül nem képes.
De mindig jusson eszedbe, hogy van kitől segítséget kérni, a mi drága mennyei atyánktól:
"Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik!"
(Zsoltárok könyve 37:5)
