A repedt vödör

Tanmese

A repedt vödör

Volt egyszer egy rúdon függő vödör. A rúd másik végén a testvére lógott, és mind a ketten vízszállításra szolgáltak. Uruk, a vízhordó rabszolga mindennap lement a forráshoz, megtöltötte a vödröket, és lassan felmászott velük a hegyre, ahol gazdája lakott.

A vödör azonban, melyről mesénk szól, egy nap megrepedt, és attól fogva a forrástól a házig lassan-lassan csordogált belőle a víz. Nagyon szégyellte magát, de nem tehetett semmit. Így ment ez napról napra. Ura, a vízhordó rabszolga aztán észrevette, hogy a vödör mennyire szomorú, és így szólt hozzá:

- Kedves vödröm, mi bajod?

-Jaj, édes gazdám, nem szolgállak én téged olyan jól, mint szeretném. Megrepedt az oldalam, és míg a forrástól a házig érünk, csak csorog, csorog belőlem a víz. Bezzeg testvérem, a tökéletes vödör, minden csepp vizet megtart magában!

- Egyet se búsulj, szolgám - felelte a vízhordó -, csak nézd meg alaposan az utat, mikor felfelé tartunk.

A repedt vödör így is tett. Azon az oldalon, ahol ő csorgatta a vizet, gyönyörű virágok nyíltak, míg a tökéletes vödör oldalán pusztaság volt. Fent a háznál így szólt hozzá a gazdája:

- Még mindig szomorú vagy, kis vödör? Láthatod, hogy nagy szolgálatot teszel nekem repedten is, hiszen, amíg felfelé jövünk, mindennap megöntözöd a virágokat, melyek uram gyönyörűségére szolgálnak.

A repedt vödör attól fogva nem szomorkodott. 

A boldogulás receptje

A boldogulás receptje

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. 
Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, 
az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz."

 (Józsué 1: 9  - Új fordítás)

Bátor legyél hinni!

Bátor legyél hinni !

Bátor legyél hinni, légy bátor szeretni, merd nyomasztó terhed az Úr kezébe tenni.
Tudd mindig bátran tűrni a rád mért csapásokat, merd felvenni kereszted, mit előtted vitt Urad!
Lépj a keskeny útra erős, bátor hittel, a vérig küzdött harcra Uradért légy készen!
Ne tarthasson vissza test és vér tanácsa,
bátran Bízd Újra Életed Krisztusra!

Önmagunk

  

 Pethes Balázs

Önmagunk 

Mindenkinek vannak rossz napjai, napok, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs tovább, mind az, ami egykor volt, nincs többé, a múlté lett. Mit tehetünk ilyenkor? Ki segíthet nekünk e nehéz időkben?
 A HIT! 

Mind tudjuk, hogy van egy szerető Isten, aki nem fantom, nem egy kitalált valaki. 

Ő az, aki a fájó helyzetekben TUD segíteni, Ő ki az ember életútját jobban ismeri és látja. 

„Mit akarhat vajon Velünk Ő?”- aki kigondolta, hogy legyünk és belénk teremtett nagyon sok jó tulajdonságot és értéket. 

Tegyük fel a kérdést magunkban, nyissuk fel a bibliát és keressük rá a választ! Éljük életünket okosan, Isten útmutatása szerint!

Legyünk figyelmesek, maradjunk kedves szívűek és a ránk bízottaknak is, ezt tanítsuk.

Nézzünk előre és építsük a jövőnket.

SZERETNEK - CSAK NEM VESZED ÉSZRE!

SZERETNEK - CSAK NEM VESZED ÉSZRE!

Ha a tüdő nem kap levegőt, fuldoklik. Ha a szív nem kap elég szeretetet, szenved. Ady Endre versében írja: "Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié." Lehet, te másként érzed, mást írsz naplódba, mást mondasz barátodnak.

"Nem értenek meg."

"Meg se hallgatnak."

"Nem vesznek komolyan."

"Csak rám nincs idejük."

Mások a mondataid, de a szeretetéhség sír a szavaidból. Valóban nem szeretnek? Biztos vagy ebben?

Van eset, amikor az ember tiszta és elegendő levegő veszi körül, mégis fuldoklik. Nem kap a szervezetet elég levegőt, mert a tüdővel van baj. A légcső beteg. Pedig van elegendő levegő. Édesanyám, betegségénél fogva, gyakran fuldokolt. Akár hegyek között élt, akár tengerhez közel, akár az Alföldön. Bőven vette körül tiszta, friss levegő, de szervezete nem bírta magába fogadni. Fuldoklási rohamain úgy segített az orvos, hogy tanácsolta: "Lazítson, kedves néni, ne akarjon mindenáron, görcsös erőfeszítéssel levegőt kapni. Hagyja el magát, majd szervezetébe árad a levegő." Anyám úgy tett, amint az orvos tanácsolta. Bár tüdeje nem lett egészséges, levegőhöz jutott, mely éltette.

Előfordulhat bárkivel, hogy szeretet veszi körül, de nem érzi. Benne, a "vevőben" van hiba. (...)

A légszomj görcsbe rántja a testet. A szeretetszomj görcsbe szorítja a szívet. Mondom neked, mint anyámnak tanácsolta az orvos:

Kérlek, hagyd el magad, ne akard mindenáron, hogy szeressenek. Hagyd el magad egy kicsit,

hagyd el magad,

ne várj semmit senkitől,

figyelj,

telik az idő,

te szeress,

egy nap, két nap, egy hét,

és amint szívedből a görcsös akarás oldódik,

érezni kezded: szeretnek,

szeretnek!

És ez nem csoda. Lehet, semmi nem változik körülötted. Az emberek nem lesznek mások. Te változol. Ökölbe szorított kezedbe lehet virágot tenni? Görcsben vergődő lényedet érintheti szeretet? Szeress! Megnyílik a szíved. Csak a kinyílt szirmokba képes mézet csókolni a Nap. Csak a szeretetben megnyílt, bizalommal kitárult szívedbe talál be mások szeretete.

Próbáld meg. Érezni fogod.

Eszembe jut a nyár. Verőfénnyel, melegen süt a Nap. Aki siet, aki nem tárja testét a Napnak, bőre nem ihatja be sem a barnító fényét, sem melegét. Ám, aki napozik, elhagyja magát, átadja magát a Napnak...

Lazíts. Érezni fogod: szeretetben élsz."

(Mácz István: Élni vagy meghalni)