Üzenet

Üzenet

Ha csak a múltban élsz, annak minden bűnével és fájdalmával, nagyon nehéz a dolgod, mert ott nem vagyok veled.

Az én nevem nem az, hogy "Voltam".

Ha a jövőben élsz, annak minden szorongásával, aggodalmával és bizonytalanságával, nagyon nehéz a dolgod, mert ott nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy "Leszek"

Ha a jelenben élsz, annak minden örömeivel és feladataival, akkor könnyű dolgod van, mert ott veled vagyok.

Én az vagyok, aki VAGYOK.

Szeretettel: 
Isten

Jóakaród: Isten

Vértesi Tímea

Jóakaród: Isten

Átkarol, ha kéred,
Őrzi apró lényed.
Bármerre is tekint,
Lehetsz bent, vagy kint
Tudja, hogy mint
Cselekszel megint.

Gondolataid mélyén járva
Szándékod nyomban látja.
Szívedben érzi a jót
S a kimondatlan szót,
Mely bensődet formálja.

Nyújtsd szívedet felé
Érezd szeretetét.
Nyújtsd lelkedet felé
Érezd gondviselését.
Bízd reá teljes valód
Hisz Ő a te Jóakaród.

 

Isten a hűséges és igaz barát!

Isten a hűséges és igaz barát!

Te vagy a barát

Te vagy a barát, aki minden barátságot készít, és azt nekünk nyújtja.

Te vagy az eszményi barát, aki sohasem csap be és minden ígéretet megtart.

Te vagy a nemes szívű barát, aki az adományozásban nem kicsinyes, és segítségével nem takarékoskodik.

Te vagy az őrködő barát, aki érdeklődik mindaz iránt, ami bennünket érint, és eleget tesz szükségleteinknek.

Te vagy a szeretetteljes barát, aki mindent, amit mi rád bízunk, barátiasan elfogad, és szenvedéseinket és örömeinket megosztja velünk.

Te vagy a jóakaratú barát teljes figyelemmel irántunk, és teljes elnézéssel hibáink iránt.

Te vagy a finom érzésű barát, aki figyelmességeit halmozza, és boldogságunkat túláradóvá teszi.

Te vagy a mosolygós barát, aki mindig fáradozik, hogy minket bátorítson, és felragyogtassa a szépet életünkben.

Te vagy a nehéz órákban a megbízható barát, hűtlenségünk ellenére mindvégig hűséges.

Te vagy a tökéletes barát, amint csak Isten tud barát lenni, amint Ő a világba jött, hogy mint ember szeressen minket.

Isten a hűséges és igaz barát!

Már meghallgatott!

Túrmezei Erzsébet: 
Már meghallgatott!

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Csodálatos ígéret!

Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói Tüzelőért könyörögtek térden,

Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...

S még imádkoztak, amikor begördült

A fával megrakott szekér,

Mert egy gazdát arra indított Isten,

Hogy kicsinyein így segítsen.

Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!

De ha évekig várunk feleletre,

S megfáradunk...

halványul a reményünk...

Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Aztán titkokat tár a Szentlélek,

Atyánk szívébe látó ablakot -

Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,

Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,

Ő meghallgatott!

Már meghallgatott!

A Gondviselés: Jézus

A Gondviselés: Jézus

A mindenre kiterjedő fény, a hit, a szeretet világossága és rendje, aki megszabja a csillagok forgását és földi életünk pályáját, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ha megnyitjuk a lelkünket Jézus világosságának, ő belénk költözik, ha nem tudtunk ellenállni a gonosznak, az ő segítségével tudunk megszabadulni tőle. Mert az Isten, aki alkotta a világot, nem kézzel épített templomokban lakik, sem emberi kéz szolgálatára nem szorul, mivel ő ad mindennek életet, leheletet és mindeneket. És belőle, aki értünk áldozta fel magát, a szeretet hegyeket mozgató ereje árad.

Jézus mondta:
 „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!

Forrás
Facebook

Szeretetközelben

Simon András: 
Szeretetközelben

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.

Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.

Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.

Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.

De valaki nem tágít.

Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.

S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.

Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.