NE FÉLJ....

 NE FÉLJ....

"Ne félj, hisz nincsen rá okod, a jövőt úgy sem tudhatod.

Ne sírj, töröld meg szép szemed, hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt, most állsz a szép napok előtt.

Ne félj, a jóban hinni kell, ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon, nem baj, ha nem vár nagy vagyon.

Legyél te szerény, kis virág, melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod, égből segítenek angyalok.

Minden öledbe hullik majd, tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény, övé a langy eső, s a fény...

Fa lesz, s a lombja égig ér,

ne félj, te mindig higgy, remélj!"

VIRÁG LEGYEK

VIRÁG LEGYEK

Uram – Te azt mondtad: gyümölcseiről ismerni meg az embert.

Ó, add, Uram, hogy ne gyümölcs, hanem virág legyek,

mert akkor dől el:

bot-e az, vagy fűzfavessző, vagy gyöngyvirág, vagy aranyeső,

mert ekkor dől el.

az élet ütemére mivé éled, lassan, észrevétlen – ha megnő.

Ha aranyeső volnék – leszállnának kelyhem méhébe

a színes pillangók, a szorgos méhek

s vinnék belőlem szét az ujjongás porát, dalaimat, az enyhülés

harmatját, vinnék széjjel az élet-réten

és én mindenkit beengednék szirmaim fogadótermébe:

a hívőt, a szenvedőt, a magányost, a megfáradtat, a hitetlent.

Ha gyöngyvirág volnék – ott illatoznék az Isten asztalán,

míg tündöklő fényességben megtörik a kenyeret -

zsoltárok harsannak, igék égnek, hatalmas erejű vigasztalás

s ekkor akarva, nem akarva

imádkozó gyöngyfürtjeim a teremben széjjel peregnének.

Ne szégyeld kimondani

Vass János:
 Ne szégyeld kimondani

Ember, ne szégyeld kimondani: SZERETLEK,

Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .

De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,

És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,

A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .

Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,

És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,

A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .

Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,

Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!

Ám, ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,

Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .

E szócskától megszépül a világ, szeretlek,

És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!

Ne félj, csak higgy!

Sípos Márta
Ne félj, csak higgy!
(Részlet)

Ő lehajol mindig hozzád, nyújtja a kezét,
és te nem vagy képes, hogy imával dicsérd?
Inkább elbújsz, azt várva, Ő szólítson megint,
de hát ki vagy te, ember?
Egy porszem, melyet elfúj a szél,
pedig csak annyi kellene, hogy dicsőítsd
az Ő Nevét!

Bátran, őszintén kulcsold imára a kezed!
Hiszen tudod, hogy szeret és megbocsát neked.
Isten egyetlen Fiát adta érted, Jézust,
aki a legnagyobb kincs.
De te mit tudsz adni, halljam hát?
Most is inkább hallgatsz,
még érved sincs!

Maradj a békítő csendben, fordulj Őfelé,
újból hív, és irgalmas kegyelmébe fogad.
Hadd hallja imádkozó, alázatos szavad.
Érzed már szeretetét?
Hallod onnan fentről feleletét,
Amely kristálytisztán hangzik?
„Ne félj, csak higgy!”