Pecznyík Pál
ÉLET ORSZÁGÚTJÁN
Az élet nagy országútján,
nem egyedül rovom utam,
hitvestársat, testvéreket
adott mellém, áldott Uram.
Mily nagy öröm, testvérekkel
vonulni egy életen át,
követni és hűn szolgálni,
hálás szívvel, lelkem Urát.
Életút bár rögös, kátyús,
sok ott a kő, tövisbokor,
sebez a kő, szúr a tövis,
derűség is, sokszor komor.
Így vonulok égi Atyám
derűs, borús ege alatt,
ha bánat ér, Ő örömre
deríti a bánatomat.
Földi létem határához
én már egyedül érkezem,
de velem van a Szentlélek,
bátorít és fogja kezem.
Ha egyedül maradok is,
mint Megváltóm a kereszten,
tudom: helyettem bűnhődött,
hogy a lelkem el ne vesszen!
Ám egykor az új hazámban,
lelkem árva soha nem lesz,
megváltottak táborában,
közel leszek Istenemhez.
