"Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is.´"
(Charles R. Swindoll)
ISTEN VEZETÉSE
„…mert Ő már tudta, mit fog tenni.”
„…mert Ő már tudta, mit fog tenni.”
(János 6,6)
Ebben rejlik a hitnek és a békességnek a titka a keresztyén ember számára. Bármilyenek legyenek is a körülmények, az Úr már előre tudja, mit akar tenni azokért, akik Őrá, Szabadítójukra bízzák magukat, és neki engedelmeskednek.
A nehézségek és a szenvedések szükségesek a lelki növekedésünkhöz. A tanítványok élete nem lehet más, mint a Mesterüké. Minden éjszakára következik egy reggel. Ha sötétségen vezet át, az a bizonyosság erősít bennünket, hogy az Úr Jézus tudja, hogyan fogja engedni, hogy áttörjön a világosság. Ha nem látjuk az alagút végét, jól tesszük, ha megőrizzük a hit nyugalmát, és meggondoljuk, hogy Ő tudja, hogyan fog beavatkozni. Ő tervet készített számunkra, s ha megengedi, hogy bizonyos körülmények kialakuljanak, hogy próbára tegyen minket, Ő szab határt a nehézségeknek, és a maga idején győzedelmesen vezet át rajta bennünket.
Egy keserves, súlyos kísértés érthetetlennek és nagyon fájdalmasnak tűnhet számunkra, úgyhogy majdnem vereséget szenvedünk. Ilyenkor azonban meg kellene próbálnunk úgy tekinteni ezekre, ahogyan egy idő múlva tennénk. Ha pedig Isten egy hit vagy engedelmességbeli lépést vár el tőlünk anélkül, hogy látható támogatást nyújtana közben, akkor bátran előre kell haladnunk és engedelmeskednünk, ahogyan Ábrahám tette, aki úgy indult útnak, hogy nem tudta, hová fog jutni. Később azután látni fogjuk, hogy az Úr az alagút végén már megtett minden gondoskodást, és az Ő gyermekét egy már előre elkészített helyzetbe vezeti be, amelyben egyszerűen járni és élni tud.
Amikor Ő elhívott bennünket – minden gyengeségünkben és tudatlanságunkban –,
már akkor tudta, mit akar tenni.
már akkor tudta, mit akar tenni.
„Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”
(János 8,12).
L. M. Grant
Forrás:
Vetés és aratás című újság
48.évfolyam 2.szám.
Vetés és aratás című újság
48.évfolyam 2.szám.
