Pecznyík Pál
Örök otthon!
Nem vagy idevaló, elcsábított lélek,
Isten örök otthont készít, gyermekének.
Míg vonulsz az úton, mennyei célra nézz,
ne hallgass testedre, mert az maradni kész.
A bűn mocsarában, ő jól érzi magát,
várja, hogy pátyolgasd, míg vonulsz földön át.
Mivel porból való és bűnben hentereg,
a szebb örök hazát, soha nem látja meg!
Romlott fának sarja, rossz gyümölcsöt terem,
ítéletre érett, vár rá a sírverem.
Tested - míg vándorolsz, lelkednek sátora,
ám lelked Istené, nem mehetsz bárhova?
Atyád azért adott néked, drága időt,
hogy lelked sátrában, már itt szolgáljad Őt!
Ne engedj a testnek, hogy lelkedre hasson,
kényelem, élvezet igájába hajtson.
Csak tekints előre, közel van már a cél!
Menny kapuja fölött, zászlót lenget a szél.
Nem is sejted, milyen sokan várnak téged,
futásod Jézussal, győztesen ér véget!
Isten mennyországa, győzteseknek hona,
győzelmi énekük, nem ér véget soha!
