2019. január 28.

Féltett gyöngylánc




Féltett gyöngylánc

Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.
 - Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi... Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt. -Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk. A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot. Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt , fürdésnél és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt. 
 A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét. 
Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától: -Kislányom szeretsz engem? 
- Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek! 
- Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat. 
- Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra. - válaszolta a kislány. 
- Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát! - és adott egy jó éjt puszit a homlokára. 
 Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától: -Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.
 -Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet. - kérlelve válaszolta a kislány.
 - Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.- És gyengéden átölelte. 
 Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán. 
-Kislányom, mi a baj? Mi történt?" - kérdezte szelíd hangon. 
Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának: -Tessék, apa, neked adom. Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt. 
- Ez a tied, egyetlenem. A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet adhasson neki. Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! 

Sokszor ragaszkodunk foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz, amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy add fel őket! Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami sokkal jobbat.

2019. január 25.

TEÁSCSÉSZE



 TEÁSCSÉSZE

Szenvedéssel formál a Mester

Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
- "Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet."
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól!
- Hagyj békén!- üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- Még nem.

Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
- Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta:
- Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
- Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- Most már jobb. - gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
- Hagyd abba! Hagyd abba! - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
- Még nem.
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
- Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett. Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
- Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek: - Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! - hitetlenkedtem. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! - kiáltottam.
- Szeretném, ha emlékeznél arra - mondta - tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.

Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: "Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. 
Csak azt kérdezzük: "Mi történik velem?" Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!

 (Beküldte Zimányiné Piros Erzsébet)

"Mi pedig miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." (2Kor 3:18)

2019. január 19.

ISTENÉ A DICSŐSÉG !





Pecznyík Pál: 
ISTENÉ A DICSŐSÉG !

 
Dicsőség néked, Alkotó,
tehozzád fut minden hajó.
Viharos élet-tengeren
mert jelen vagy minden helyen!
Aki hajt a szél az idő,
azt várja égi kikötő.
Minden ember meglát téged,
midőn néped megítéled!
Itt a földön akárki volt,
imádott-e vagy káromolt.
Úgy szeretnék állni eléd,
mint aki nem magának élt.
Hanem másokért fáradott,
tenéked im, így áldozott.
Te életed adtad értem,
mikor én még nem is éltem!
Segíts, hűn követni téged,
tenni azt mi kedves néked.
Olts szívembe hitet, reményt,
hogy befogadsz engem szegényt.
És ha végigjártam utam,
megláthassam arcod, Uram!

1999. VII. 16

2019. január 16.

Nincsen szebb kívánság!




Pecznyík Pál
Nincsen szebb kívánság!

Földi hazám e hon, nem leltem szebb hazát,
abban jártam - keltem, kilencven éven át.
Abba: Isten keze helyezett el engem,
drága ajándéka testem és a lelkem.
Örömöt, bánatot rejt a kilencven év,
néhányszor a halál révén is, álltam én!
Isten megszánt engem, kegyelme kihozott,
csak így tölthettem el sok évet, hónapot.
Most látom igazán, több évtized végén,
Isten félelmében járni, nincs szebb élmény.
Könnyekre fakasztott többször, a fájdalom,
de Isten örömre váltotta, bánatom.
Megedzette lelkem, az életharc - tusa,
így lett egyenletes, életem ritmusa.
Isten kezében van hallhatatlan lelkem,
már huszonévesen, magához vont engem.
Bár sokszor okoztam bánatot, szívének,
nem vetett el engem, így még ma is élek!
Sátán rabságából, kihozott engemet,
hogy mennybe vihesse, megváltott lelkemet!
Hosszú életemért dicsőítem Atyám,
Fia váltságáért, egy szebb hon vár reám.
Abból ízelítőt, már itt adott nekem,
énekkel, imával, Nevét dicsérhetem!
Imádkozva várom, Atyám hívó szavát,
lelkem felvihesse hozzá, a légen át!
Közelében élnem, dicső arcát látnom,
ennél szebb kívánság nincsen, a világon!

Celldömölk
2010. VII. 18.

2019. január 13.

Isten kezében



Túrmezei Erzsébet: 
Isten kezében

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.

Lassan – Ó de lassan! –
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.

Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.

Kezében vagyok.
Kezéből élek…
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!

Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!

S így „lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.”
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!


Bohony Beáta
Isten kezében

Út áll előtted erőd felett:
ne feledd a szerető kezet,
mely eddig is hordozott
és kézben tartja a holnapod.
Miért aggódna félő szíved?
Legyen Nagy Istenbe vetett hited!



2019. január 9.

Almási Mihályné verseiből




Almási Mihályné verseiből 


Nagyon szeret

Az Úr nagyon szeret
minden bús életet.
Erről szól a Golgota.
Ott hald meg Isten szent Fia,
Mert bűnöd égeti,
vérével fizeti.
Légy hálás ezért Neki !

Az Úr nagyon szeret,
Az úton jár veled,
Amíg itt tart a harc,
Magadra nem maradsz.
Ha bátran leteszed
Kezébe életed,
Célod elérheted.

Az Úr nagyon szeret
és végig elvezet.
Jobbjára állít majd,
ha véget ért a harc.
és szólít: “Gyermekem!
Országolj én velem,
jöjj, pihenj a szívemen!”


Szeret az Isten

Szeret az Isten,
ehiszed-e?
S ha hiszed, mondd, te
szereted-e?

S ha szereted, mondd,
hogy szereted?
Tudod-e, Isten
hogy szeretett?

Ha nem tudod, nézz
Golgotára!
Érted nem tekint
szent Fiára!

Érted, érted várt
kínos halál
Jézusra! Érted?...
Szereted már?

(“Maradj velem!” c. kötetből)

2019. január 8.

Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr ...



"Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek és jól legyen dolgotok és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok."
(V. Mózes 5:33)

Le lehet térni az Úr útjairól, de nem érdemes. Talán rövidtávú haszon, múló
öröm ideig óráig a miénk lehet, de igazán élni, hosszú ideig élni csak az Úrral lehetséges.

2019. január 6.

AZÉRT VAN..




AZÉRT VAN.. 

Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb,
hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!

Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.

Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!

( Ismeretlen szerző )