Szeretni...

Várnai Zseni: 

Szeretni...

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

Gondolkozz, hogy boldog lehess!

Gondolkozz, hogy boldog lehess!

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk... Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra... "Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!

(Forrás: Seneca - Erkölcsi levelek)

Jobb adni, mint kapni!

Pecznyík Pál
Jobb adni, mint kapni!

Írók, költők táborában,

nagyra törés ma is terjed,

kinek jut több elismerés,

ranglétrán ki juthat feljebb.

De földi rang, elismerés,

csak a sírpartig érvényes,

mennyben ítélik meg munkánk,

kitűnő vagy elégséges.

Engem a szolgálat hevít,

a versengés, nem kenyerem,

boldog vagyok, ha verseim,

Atyám elé, letehetem.

Szívembe: szent Lelke által,

Ő sugallja a verseket,

azok által hív magához,

veszendő drága lelkeket!

Ő érdeme, nem az enyém,

ha versekkel szolgálhatok,

itt nem várok elismerést,

azt odaát, Tőle kapok.

Atyám megtanított arra,

sokkal jobb adni, mint kapni,

igyekezem talentumom,

kamatostól visszaadni.

Úgy kívánok szolgálni, hogy

munkám ne maradjon félbe,

s ha elvégzem: bemehessek,

Atyám örök örömébe.

CSAK A HIT

Bódás János 
CSAK A HIT

Van-e Isten? Nem bizonyítom,

Ha a világot felborítom

visszájára, hogy belenézz,

csak titok marad az egész.

Se agy, se műszer nem segít.

Járd be az űr térségeit,

boncolj sejtet, vagy bonts atomot,

az Isten titkát meg nem oldod.

Szűrd a fényt, vizsgáld az eget,

asztallal idézz szellemet,

Istent le nem tagadhatod,

de be sem bizonyíthatod.

Nem tárgy, nem eszme: Élet Ő!

Ésszel meg nem ismerhető,

Az agy csak kapkod, sejt, gyanít...

Egy műszer fogja fel: a Hit!

Őbenne csak hinni lehet,

S ha hiszed, máris ismered,

S aki ismeri, látja is,

És boldog szívvel áldja is.

Szeretet

M.Fische - Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam.

Rózsák közt járni a nyárban,

Aranygyűrűjére nap nevetett,

S olyan szép volt a szeretet.

Aztán láttam a szeretetet útközben.

Nehéz terhet vett fel. Mások terhét.

Játszó kisgyerekhez hajolt le.

S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,

Ahol hull a fák sárga levele.

Betegségben, ínségben, szenvedésben.

Mindenütt boldog szolgálatra készen.

És láttam a fekete, fényvesztett napon.

Hordozta a keresztet,

Mert már barátja veszélybe tévedt.

Utána ment, nem latolt, kérdett,

És nem maradt ideje semmi

szennytől, mélytől visszarettenni.

Ment, amerre tövisek téptek.

Soha nem láttam olyan szépnek.