Bezörget mindenütt

Túrmezei Erzsébet:
Bezörget mindenütt

Most készítsd, Isten népe,

a szívedet elő!

A bűnösöknek üdve,

az Isten hőse jő.

Kit irgalomból küld,

mind megígérte régen,

hogy vigaszunk Ő légyen.

Bezörget mindenütt.

Hogy elkészüljön útja

jer, építsd örömest!

Ha vársz az égi Úrra,

mit gyűlöl, messze vesd!

Mi egyenetlen itt,

a bércorom ledőljön!

A völgy, amerre Ő jön,

felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,

Te nagy kegyelmeddel,

E szent napokban, kérlek,

Jer, magad készíts el!

Végy lakozást itt benn!

A szívem legyen jászlad!

És mindörökké áldlak

víg hálaénekben.

Túrmezei Erzsébet:
Tölts meg, Uram!

Tölts meg, Uram, hogy adhassak,

hiszen nekem semmim sincsen.

A Te ajándékod minden.

Tölts meg engem, hogy adhassak!

Hisz ha nem adhatok, az élet

csak elszegényedés lehet.

Neked van melegítő meleged,

továbbadásra tiszta fényed.

Hogy adni tudjak, töltsd meg engem!

Tudom, nem a magamét adom,

a tiedet tisztán, szabadon.

Tölts meg, Uram, hogy az életem

élet legyen!

Ronda, a macska

RONDA, a macska

Mindenki a lépcsőházban, amelyikben lakom tudta, hogy ki volt Ronda. Ronda az ott lakó fiúmacska volt. Ronda három dolgot szeretett ezen a világon: verekedni, a szemétben turkálni és mondhatjuk úgy, a szerelmet. Ezeknek a dolgoknak a keveréke a kint töltött élettel elegyítve bizony hatással volt. Rondának kezdetben csak egy szeme volt és ahol a másiknak kellett volna, hogy legyen, ott egy tátongó űr volt. Ugyanazon az oldalon a füle is hiányzott,a bal lába valamikor el lehetett törve és egy furcsa szögben gyógyult meg aminek következtében úgy nézett ki mintha mindig a sarkon fordulna be. Farkát már régóta elvesztette, a legapróbb kis csonkkal hagyva őt, amit állandóan ráncigált és hirtelen meg-megrángatott. Ronda egy sötétszürke bundás macskafajta lett volna, csak éppen a fején, nyakán, sőt vállain levő sérüléseket vastag sárga sebek borították. Minden alkalommal mikor valaki meglátta Rondát ott ugyanaz volt a reagálása: Milyen ronda macska!" Minden gyermeket figyelmeztettek, hogy nehogy hozzá nyúljon. A felnőttek kővel dobáltak, lelocsolták, vízsugárral spriccelték mikor házukba próbált beosonni, vagy a kis mancsait az ajtóba szorították, ha nem akart elmenni. Ronda mindig ugyanúgy reagált. Ha locsolócsővel spriccelted ő csak állt, átázva, amíg csak meg nem untad és abba nem hagytad. Ha dolgokkal dobáltad nyurga testét lábaid köré csavarta megbocsátóan. Amikor csak gyermekeket pillantott meg, szaladt eszeveszett nyávogással és fejét a kezeikhez nyomta, szeretetükért könyörögve. Ha valaki valaha fölvette azonnal nyalogatta az ingét, fülbevalóját, vagy amit csak éppen talált. Egy nap Ronda a szeretetét a szomszéd kutyáival osztotta meg. Ők nem a legkedvesebben válaszoltak és Ronda szörnyen szét lett marcangolva. Lakásomban hallottam sikoltozásait és megpróbáltam segítségére sietni. Mire odaértem ahol feküdt, egyértelmű volt hogy Ronda szomorú kis élete már a végét járja. Ronda egy nedves kis körben feküdt, alsó lábai és csípője szörnyen kicsavarva helyükből, egy tátongó szakadás ott ahol fehér szőrméje elöl végigvonult. Ahogy fölvettem és megpróbáltam hazavinni hallottam hörgését és levegőért kapkodását, éreztem ahogy küszködik. ,,Borzasztó fájdalmat okozhatok neki"gondoltam magamban, azután egy ismerős húzást éreztem, egy nyalogatásszerű érzést a fülemen. Ronda, a borzasztó fajdalmai közepette, szenvedve és láthatóan haldokolva mégis a fülemet próbálta nyalogatni. Közelebb húztam magamhoz. Fejét tenyeremhez dörzsölte,majd egyetlen aranyszínű szemét felém fordítva egy halk dorombolást hallottam. Legnagyobb fájdalmában is, ez a csúnya, összetört, sebektől tarkított macska csupán egy kis szeretetet kért, talán egy kis együttérzést. Abban a pillanatban úgy véltem Ronda volt a legszebb és szeretetteljesebb teremtmény, amit valaha láttam. Soha egyetlen egyszer sem próbált megharapni, megkarmolni, elmenekülni tőlem vagy küszködni bármiképpen. Ronda csak nézett rám, teljesen bízva abban hogy fájdalmát enyhítem. Ronda meghalt a karjaimban mielőtt beérhettem volna a házba. Csak ültem és nagyon hosszú ideig öleltem azon gondolkozva, hogy egy megsebzett,eltorzult kis kóbor macska, mennyire megtudja változtatni a véleményemet arról hogy mit jelent a valódi lelki tisztaság, teljesen és őszintén szeretni. Ronda többet tanított nekem az adásról és együttérzésről, mint ezer könyv, tanítás vagy talk show valaha tehette volna, és ezért örökre hálás vagyok. Ő kívülről volt megsebezve, de én belül hordtam sebeimet és eljött az idő számomra, hogy továbbmenjek és tanuljak meg őszintén és mélyen szeretni. Eljött az ideje annak, hogy mindenemet odaadjam azoknak, akik fontosak számomra. Sok ember gazdagabb, sikeresebb, kedveltebb, szebb akar lenni, de én csak olyan szeretnek lenni, mint Ronda.

A hálaadás imája

A hálaadás imája

Mindenért, amit adtál,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit elvettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit megakadályoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden örömért, amivel boldoggá tettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szenvedésért, amivel formáltál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden problémáért, amitől megszabadítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden erényért, amit nekem ajándékoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szép emberi kapcsolatomért, amivel gazdagítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden emberért, akit tőlem elszakítottál,

hálát adok Neked, Istenem

A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál,

hálát adok Neked, Istenem!

A helyért, amelyet nekem országodban készítettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Ámen.

ADVENTI VÁGY

Tőtős János
ADVENTI VÁGY

A Királyt várja bennem a remény,

Mert jönni fog, mint dicső Vőlegény.

Gyönge mécsesembe öntök új olajt

És átküzdöm az éjszakát, a vihart!

Várom a Királyt, vőlegényemet,

Vére árán vette meg az életemet.

Nem tudom, mi volt előtte drága,

Hogy érettem ment a halálba!

Örömmel várom Őt, Vele leszek,

Örök menyegzőben örvendezek!

Kezeimmel emelem a mécsest,

Várom a Királyt, Ő el nem késhet!