Vár a hajlék

Pecznyík Pál

Vár a hajlék

A legjobb barát Jézus Betlehemben

mikor földre jött,

égi kincset hozott,

békét, örömöt.

Lehozta hozzánk

a mennynek kincseit,

melyekhez hasonló

nem volt, s nem is lesz itt.

Mind boldog, aki Őt

befogadta már,

mikor kopogtatott

szíve ajtaján.

Jézussal új élet

költözött oda

s lelki fény, mit vihar

el nem olt soha!

Testvér: Itt a földön

nincsen jobb Barát,

tárd ki hát előtte

szíved ajtaját.

Ne félj! Nem bánod meg

soha tettedet,

hiszen ajándékul

hozza üdvödet.

REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM

REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

JÉZUSTÓL SZERETETTEL!

JÉZUSTÓL SZERETETTEL!

Emlékszem

Emlékszem hogyan formáltalak. Nagy gonddal és figyelemmel választottam ki minden egyes talentumodat, ajándékodat, jellemződet, minden egyes részét a lényednek, amíg mindenből a megfelelő mennyiség került a szellemedbe. Minden feltétele megvan annak, hogy betöltsd az Én céljaimat a te életedben, és mindazokéban, akikkel találkozol az élet nagy utazása során.

Emlékszem, amikor Én életet leheltem beléd. Én vagyok maga a Szeretet, és ezt kiárasztom mindenki felé. Mert tudtam, milyen örömet fogsz szerezni, és nemcsak Nekem, hanem mindazoknak, akik keresztezik utadat az életed során.

Öröktől fogva és örökké szeretlek, és nagyon elégedett vagyok veled.

Légy boldog

„Az Úr öröme a mi erősségünk”

Az az én akaratom, hogy örömet és élvezetet találj abban, hogy szolgálsz és szeretsz engem. Örvendezek, amikor látom, hogy jól érzed magad, és amikor látom, hogy boldog vagy, és szeretsz. Szeretem nézni, ahogy szeretsz. Jó látni, amikor boldog vagy!

Szóval légy boldog, és élvezd az életet, és érezd jól magad. Élvezd az étkezéseidet, az otthonod, a munkád, a pihenésed és az együtt töltött időnket. Mert amikor ezeket élvezed, Én is boldog vagyok. Ne félj szeretni és érezni magad!

Mindig hallak

Semmi sincs rejtve előttem. Ismerem minden gondolatodat, minden vágyadat, titkos álmaidat. Minden alkalommal, amikor feltekintesz és kiáltasz hozzám, én közel vagyok. Hallom minden imádat és szívem megindul. Soha nem keményítem meg a szívem, és nem fáradok bele a hallgatásodba. Soha nem fordulok el tőled. Ajtómon sose fogod a „ne zavarjanak” táblát találni., Soha nem vagyok távol. Mindig hallak téged, és megválaszolom imádat – néha talán nem úgy, ahogy szeretnéd, és néha úgy, hogy nem is érted. De Én hallak téged és válaszolok a szívednek.

Szólj Hozzám!

Rózsakert

 

RÓZSAKERT

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről. Egyik így gondolkozott:

- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat. Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt. A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:

-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre. Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához. Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...

A tanulságot , mindenki vonja le magának....

Mi az egység!

Mi az egység! 

Kinek mit jelenthet ez a szép szó, egység? Napjainkban, midőn nincs öröm, békesség. 

Egység az, ha ember, másokon segíthet, ehhez erőt, áldást, Krisztusból meríthet. 

Egység: ha másokért buzgón imádkozik, élete terhében, szívesen osztozik. 

Egység: ha nem megy el, mellette szótlanul, vigasztalja őt, ha szeméből könnye hull. 

Egység: ha tud vele, kézen fogva menni, élet keskeny útján, együtt énekelni. 

Egység az, ha együtt sír a gyászolóval, meg oszt bút, bánatot, a szomorkodóval. 

Emberileg ezek, csodás szép remények, 

Megváltónktól tanult, nagyszerű erények. 

Megváltó Urunknak segítsége nélkül, emberi akarás, kárhozatba szédül.

Jézusban lehetünk boldog szent egységben, már ezen a földön, és egykor az égben! 

Szabó Zoltán Szernye 

2009. X. 29.

Ha megdobnak kővel

Ha megdobnak kővel 

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót”. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. 

 A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: „Te gyerek, mit csináltál? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!” „Bácsi kérem, ne haragudjon!” – válaszolta a fiú.
 A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta: „Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.” És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. „Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.” Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem megcsinálta meg a fényezést.

Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá.

Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?