Ne félj, csak higgy!

Sípos Márta

Ne félj, csak higgy!

(Részlet)

Ő lehajol mindig hozzád, nyújtja a kezét,

és te nem vagy képes, hogy imával dicsérd?

Inkább elbújsz, azt várva, Ő szólítson megint,

de hát ki vagy te, ember?

Egy porszem, melyet elfúj a szél,

pedig csak annyi kellene, hogy dicsőítsd

az Ő Nevét!

Bátran, őszintén kulcsold imára a kezed!

Hiszen tudod, hogy szeret és megbocsát neked.

Isten egyetlen Fiát adta érted, Jézust,

aki a legnagyobb kincs.

De te mit tudsz adni, halljam hát?

Most is inkább hallgatsz,

még érved sincs!

Maradj a békítő csendben, fordulj Őfelé,

újból hív, és irgalmas kegyelmébe fogad.

Hadd hallja imádkozó, alázatos szavad.

Érzed már szeretetét?

Hallod onnan fentről feleletét,

Amely kristálytisztán hangzik?

„Ne félj, csak higgy!”

Az odaadó szeretetről...

Pilinszky János: 

Az odaadó szeretetről... 

Egy lírikus naplójából (1.rész)

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.

Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.

Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.

Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.

A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.

Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.

A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni.

Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját..

De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatártól szólhat a költemény.

A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptathatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.

{Forrás: Pilinszky János: Szög és olaj 134.o.}