Életadó Atyánk,
Reád tekint szemünk,
hálából: lélekben,
Te eléd térdelünk.
Bár tudjuk: oly sokszor
szomorítunk Téged,
hálátlan és önző
régtől, a Te néped.
Méltatlanok vagyunk,
minden szépre, jóra,
mégis szeretsz minket,
lelkünk pártfogója.
Előtted szégyenben,
pírban ég az arcunk,
mivel bűnbánatot,
alig-alig tartunk.
Pedig jóvoltodból,
mindent megadsz nekünk,
hogy mi gond nélküli
gyermekeid legyünk.
Atyánk formálj minket
drága Lelked által,
arccal álljunk eléd,
és soha ne háttal.
El ne hagyjunk Téged,
inkább Hozzád fussunk,
elvehessük Tőled,
elkészített jussunk.
Azt az el nem múlót,
csodálatos szépet,
amelyben életünk,
soha nem ér véget!