Éltünk tengerén
Ha komor felhők lengnek éltünk tengerén,
Ha jön a kétség, félelem felénk;
Akkor, nagy Megmentőnk, szabadítsd meg népedet,
Tombol bár a vihar, lássunk Tégedet!
Jézus, Te nagy Megmentőnk, vezess át erős kézzel!
Krisztus, isteni Mester, vígy a partra fel!
Ha viharfelhők tornyosulnak felettünk,
Hithajónk süllyed, már-már elveszünk…
Akkor, tenger Ura, nyújtsd ki megmentő kezed,
Emelj fel, hogy mi is mentsünk lelkeket!
Jézus, irgalmas Mester, mentő érzületet adj,
Ezzel szolgáljunk Néked, kérünk, el ne hagyj!
Ha este későn felragyog a csillagfény,
Hív haza minket égi zengemény…
Akkor, nagy Megmentőnk, Égi honban adj helyet,
Halál árján túl is hadd legyünk Veled!
Jézus, hatalmas Győző, kinek szél, vihar enged,
Néked, isteni Felség, Örök dicséret!
Ford. Csopják Attila
(A hit hangjai, 246)