Dr. Tokics Imre:
A barátság
A barátság fontos érték az ember életében. A különböző kultúrák és civilizációk nagy hangsúlyt fektettek a barátságra. Az antik görög-római világban éppoly fontos volt ez, mint a bibliai korban.
A barátság nem az emberi észhez, hanem a szívhez szól. A legtöbb ember tudja, mit jelent a barátság, hiszen már gyermekkorban megismeri a másikhoz való kötődés érzését. Barátot nem úgy szerzünk, mint sok minden mást, ugyanis a lemondás és elfogadás közegében "születik" az igazi társ.
A barátság az ember istenképűségében gyökerezik, s ebből a talajból táplálkozik. Jézusnak is voltak barátai, akikkel időt töltött el, és jól érezték az emberek magukat a Názáretivel.
Az igazi barátság az eljövendő világ előíze, ahol "otthon vagyunk", megnyugodhatunk a rohanásból, elfogadnak, és számíthatok mindenben a másik segítségére. Nehezebben kötünk új barátságokat Megfigyelték, hogy minél idősebbé válik az ember, annál inkább kevesebb kapcsolattal és barátsággal rendelkezik. Fiatal korban hamar szövődnek barátságok és mély emberi kapcsolatok, azonban később egyre nehezebben kötünk új barátságokat. Sőt, a régi kapcsolatokat is gyakran megszüntetjük vagy formálissá válnak számunkra.
Tegyük fel a kérdést: mi a barátság lényege?
Személyes kapcsolat, szeretet, figyelmesség, kedvesség. Nem hivatali megjelölés vagy méltóság, nem is funkció vagy puszta szerep. Bertol Brecht ekként világít rá barátságra: "Az egyik városban szerettek, nem használtak ki és az asztalhoz hívtak kedvesen. Míg a másik településen barátságosak voltak, szükség volt rám, és a konyhába hívtak segíteni; barátokká váltunk."
Hova lettek a jó barátok? Hiába van meg mindenünk, kedves családunk, előkelő beosztásunk, egészségünk, ha nincs barátunk, akkor talán "szegényebbek" vagyunk a nagyvárosi kéregető hajléktalanoknál. Az igazi barátunkra rábízhatjuk magunkat, ő tudja titkainkat, mégsem kell féljünk attól, hogy kitudódhat. Jézus azt mondja az övéinek: "ti az én barátaim vagytok". A barátság és szabadság elválaszthatatlan értékek, amelyek gazdagítják emberi kapcsolatainkat. Mint keresztény emberek hirdetjük a házasság fontosságát és felbonthatatlanságát. Tesszük ezt azért, mert hisszük, hogy a ma már "ósdinak" tűnő megállapítás - a házasságok az égben köttetnek - igaz!
Hadd tegyem fel a nagy kérdést: a barátságok nem az égben köttetnek?
Gondoljuk csak végig, hogy mennyi igazi barátság szűnt meg körülöttünk, a mi életünkben? Rohanó világunkban elfeledkeztünk a régi, gyermek- és ifjúkori barátainkról. Pedig meg lehetne keresni a régi barátot, akivel korábban oly sok időt töltöttünk el...
Keretbe tedd ezeket!
John Wals angolszász költő a következő gondolatokkal fejezi ki ezt az érzést: "A barátság olyan, mint egy csendes patak, amely hagyja, hogy partján bármikor leülj, és csendesen megpihenj, akkor is, amikor nem akarsz beszélni, mert a szónak már nem hiszel."
Ábrahámról azt jegyezte fel a Szentírás, hogy az Isten barátja volt. Jézus meghalt a barátaiért. Tegyünk mi is többet barátainkért, a régiekért és újakért egyaránt.
