Pecznyík Pál
Hála, hogy kihívtál!
Hála, hogy kihívtál!
Világ Teremtője, dicsőséges Isten,
Te vagy egyedül, ki minden szívet ismer.
Hála, hogy kihívtál, családomból engem,
hogy örök életre tarthasd meg, a lelkem!
Nem volt könnyű nékem, családtól megválnom,
a széles út helyett, keskeny úton járnom.
Család felől jött sok kísértés és próba,
ne járjak templomba, csak úgy hébe - hóba.
Egyre gyorsabb tempót, diktál ma az élet,
töltsek el hasznosan, mindennapot, évet.
Mert életem rövid, közel a földi cél,
egy nap majd rám borul, koporsó-szemfödél.
Lám, vér-rokonságom, így csábított engem,
de nem számolt azzal, elkárhozhat lelkem!
Jó, hogy nem hallgattam, véreim szavára,
és átléptem hittel, az üdv talajára.
Amióta üdvnek keskeny útján járok,
lelki szemeimmel, síron túlra látok.
Látom azt dicső új földet, új hazát,
Jézussal juthatok abba, a légen át.
Múlandóból abba, nem kell semmit vinnem,
lelkem így boldogan távozhat el, innen.
Istenem köszönöm, drága hívásodat,
nem vontad meg tőlem, lelki áldásodat.
E látható földhöz, nem vonzódom többé,
dicsőséges arcod láthatom, örökké!
Celldömölk
2011. VII. 24.
