AZ IDŐS ÁCS

AZ IDŐS ÁCS

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet. -Valahogy majd csak elleszek; mondta. A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének. A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.

- Ez a Te házad.- mondta. - Ezt én adom ajándékba. Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár...

Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna. Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hideg zuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.

Tehát nincs visszaút.

Te is építőmester vagy. Te is nap mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás".

Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.

Építkezz okosan.

Ne feledd: ÚGY SZERESS, mintha senki nem bántott volna meg!

ÚGY DOLGOZZ, mintha nem lenne szükséged a pénzre!