A RÓZSA
A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.
Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:
- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja.
Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.
- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk kapni. Ugyanazon a napon, egy festő is végigment az ösvényen, és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt, és elpusztult.
- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot.
Ugyanazon a napon, egy szerzetes ment végig az ösvényen, s ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált.
Később elmesélte barátainak.
- És mire sikerült rájönnöd?
Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell.
Nézz csak - mutatott körbe a kertben - NÉZZ és LÁSS, és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!
A RÓZSAKERT
Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről.
Egyik így gondolkozott:
- Gyönyörű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat.
Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt.
A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:
-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre.
Múltak az órák, de de ő senkit sem talált megfelelőnek magához.
Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...
A tanulságot , mindenki vonja le magának....
Rózsaliget...
Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához: Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van.Barátja elmosolyodott, milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van. Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket tekintjük inkább. Eső után ha lefelé tekintesz, a sarat látod, de ha felnézel, a szép szivárványt!