Czeslaw Milosz
Remény
Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha kapunál állsz.
Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos.
Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot, nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.
Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt.
Mintha tolvajok hordták volna széjjel.