Szabó Lőrinc
Egy kis értelmet a reménynek!
Nem boldogságot, csak hitet, csak egy kis értelmet a reménynek, adj,
Istenem emberi sorsot a szegénynek!
Nézd, gyönyörű volna az élet, van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap, és millók rabja a nyomorúságnak. Nézd, hogy tesz tönkre millókat ezerféle ravasz gonoszság, pedig erős nép nélkül elpusztul az ország. Nektárral és ambróziával csordul a Föld, s nem jut kenyér se.
- mondd Istenem, törvény az ember szenvedése?
Mondd, látsz minket?
Voltál te éhes?
Fáztál valaha?
Ugye, fáztál?
Szidtad magad, mikor téli esőben áztál?
Ha nem éheztél, dideregtél, nem szólok hozzád soha többet,
úgyse tudod, mit gondol a szegény előtted, de ha tudod,
mi a csalódás, ha gazdag vagy, de vagy szegény is, akkor Uram,
hozzád küldöm imámat én is:
- Ne bántsd a pénzes nyomorultat, ki közönyével megtiport,
de add nekem ajkáról a biztos mosolyt, a hitet, erőt!
Adj új lelket a sok-sok hitetlen szegénynek,
adj Istenem, egy kis értelmet a reménynek!