LUTHER MA IS IDŐSZERŰ
Viszontszeretet
„Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket.”
(1. János 4,19)
Ahogyan nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Már ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránti örvendező szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul, s viszontszeretetben mutatja meg a háláját. Isten azonban nem szorul a mi cselekedeteinkre. Nem is parancsolta, hogy neki tegyünk valamit, csak azt az egyet, hogy hálaadással dicsőítsük. Így hát a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá. Mindenestül felebarátjának szenteli magát. Szolgálja, segíti, tanácsolja ingyen, mint aki tudja, hogy maga is ingyen, merő irgalomból nyert kegyelmet, minden érdem nélkül. Mégpedig akkor, mikor bűnben vesztegelt, Isten ellensége volt, s nem is gondolt soha az Istenre. Nem tudja elnézni, hogy felebarátja tévelyeg vagy bűnben vergődik, hanem jó útra vezeti, ahol maga is vigasztalást és segedelmet talált. Hirdeti néki az evangéliumot, és mindent elkövet, hogy bűnéből megszabaduljon. Azután, ha látja, hogy mezítelen, felruházza; ha éhes, táplálja; ha szomjas, megenyhíti, és így tovább. Egyszóval, ahogy szeretné, hogy az emberek vele tegyenek, úgy cselekszik ő is felebarátjával. Szolgál önként és szívesen, nem várva, hogy kérjék vagy kívánják.
Aki azt állítja
Hogy az Istent szereti,
De felebarátját
Gyűlöli és megveti,
Az az Úr Jézusnak
Nem hű tanítványa;
Hogy egymást szeressük,
Krisztus azt kívánja.
(id. Bánszki Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése