Lev Tolsztoj: Az élet folyama


Úgy éreztem magam, mint az az ember, akit beültettek egy csónakba, és akinek tapasztalatlan kezébe adták az evezőket. A parttól ellökve ott eveztem az élet rohanó árján. Minél inkább a sodrás közepébe kerültem, annál több emberrel találkoztam. Nevető, éneklő, hangoskodó emberekkel, akik mind egy irányba haladtak, de senki sem tudakolta, vajon helyes irányba tartanak-e. Hirtelen a hangzavaron keresztül zuhatagok zúgása és morajlása ütötte meg a fülemet, és láttam, mint borul fel és süllyed el előttem egyik élethajó a másik után. Ekkor magamhoz tértem, észbe kaptam, és felhagytam az őrült utazással. Minden erőmmel elkezdtem visszafelé evezni, árral szemben a part felé. És végül kijutottam a veszélyes áramlatból. A part, amelytől elsodródtam, az élő Isten volt. Most hát visszatértem Hozzá, és oltalomra leltem. (Ethos - 2010/1)