LEFUTOTT EGY CSILLAG

Túrmezei Erzsébet: 

LEFUTOTT EGY CSILLAG

Ki látta még?

Talán egyedül én.

Fényvonalat húzott az éjszaka egén.

És hova lett?

A csillagok számlálhatatlanul

tovább ragyogtak a fejem felett.

Nem volt neves, nem a Kaszás kaszája,

se Göncöl rúdja, kereke.

Észre se venni, hogy gyérült

ma eggyel a csillagok serege.

Tovább szikrázik a Tejút,

Kinek hiányzik egy a számtalanból,

kinek, ha egy csillag lefut?

Se neked, se nekem.

Egyetlenegynek,

Aki számon tart minden csillagok

s velük az életed, az életem.

Állok az éjben: egy a számtalanból,

s amíg csillagok útját kutatom,

afelé az Egyetlen felé szárnyal

imádatom.