Pislogó gyertyafény
Volt idő, mikor mustármagnál is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide, hol oda le-letértem.
De pislogott még a gyertyafény, nem oltottad ki a lángot,
igaz néha csak kevéssé, de mindig parázslott.
Megrepedezett nádként kitettem magam száz veszélynek,
de Te igazítottad lépteim, hogy hozzád visszatérjek.
Most már rád bízom magam Uram, teljes egészen,
S Te megfogod a kezem, S átvezetsz ezer veszélyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése