Füle Lajos:
Sírni
Naponta a világon milliókat költenek arra, hogy az emberek nevessenek, pedig a legtöbbnek arra lenne szüksége, hogy sírjon.
Sírjon elfeledett, szívet megszaggató, megindító szomorúsággal, mint elveszett gyerek az élet úttalan, rémekkel teli dzsungelében. De ezt csak úgy lehet, ha rádöbben az ember, hogy végtelen az éj, hogy fojtogat a bűn, hogy semmi az erő és nincsen más kiút, csak sírni feltörő, Lélek szerinti zokogással, mint eltévedt gyerek; hogy Aki keres, megtaláljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése