VAN MEGOLDÁS
Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.
Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.
A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt: „Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni.”
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja” (Zsolt 37,23-24).
D. W
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése