Sánta János:
Szépség és jóság
Ami szép, azt akármeddig nézzük, akkor is szép marad. Szépsége biztos, hogy Istenre utal, mert amikor nézzük, megfeledkezünk az időről, kilépünk belőle. Pedig a szépségnek valójában semmi haszna.
De mégis kell, mert túlemel a hasznosság keretein, és észrevesszük, hogy nagyobb érték létezni, mint birtokolni. Egy szép virágot le lehet szakítani, hogy csak számomra legyen szép, de akkor hamar elhervad. Ha bármit, ami szép, kisajátítunk, akkor rövid időn belül csúnyává válik, és nem hoz termést. Nem lesz jó semmire, és el kell dobnunk. De ha egy szép dolgot a helyén hagyunk, ápolunk, gondozunk, és hagyjuk, hogy termést hozzon, akkor a szépből jó is lesz.
Jónak lenni több, mint szépnek lenni. Isten nem a külső esztétikum alapján üdvözít, hanem a tetteink alapján. A mennyországban csak a jók kapnak helyet, de a jóságára tekintettel szép is lesz mindenki. S ez a sorrend nem cserélhető fel. Már a szépség is Istenre utal, de a jóság még jobban.
Sokféle módon megjelenik a szép, és a jó is. Sőt, nem is tudjuk összeszámolni, hányféleképpen. Ha a szép és a jó ezerféle módon megjelenhet, akkor a szépség és a jóság forrása még szebb és jobb, mint bármelyik megnyilvánulása.
Forrás
Magyar Kurír
2007. október 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése