Dévényi Erika
ÁLDÁST KÉRVE
Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited,
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra.
Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette,
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás.
Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz,
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz.
Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett,
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom .
Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott,
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt.
Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem,
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel.
A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád,
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem.
Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz,
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged.