Őrződ vagyok...

Pecznyík Pál: 
Őrződ vagyok...

Oly sok ember panaszkodik,

mért hagytál el Istenem!

Hát nem indul meg a szíved,

bánatomon, könnyemen?

Dicső országod javáért

munkálkodom szüntelen,

fájó elhagyatottságban,

ó mért nem törődsz velem!

Hát nem tudod drága gyermek,

őrződ vagyok, gondozód?

Láthatatlan veszélyek közt,

vállaimon hordozód!

Nézd Fiamat a kereszten,

érted kínt, szidást kapott,

kis időre elhagytam Őt,

ne légy árva, elhagyott!

Drága lélek ne panaszold,

én nem törődöm veled,

mennyben: Fiam asztalánál,

már rég készen a helyed!

Celldömölk

2011. II. 21.