A szeretet tüze

A szeretet tüze

Zord az idő, zord a szívem is,

Belőle kiáll egy mérges tövis.

Dühös vihar gyötöri a tájat,

Erővel elnyom minden vágyat.

De ereimben lángol a vér,

Tüze az égig, s tovább felér.

Mint napsütés a zivatart,

Úgy zavarja el a vihart.

Szívemet is lángokra gyújtja,

Éltem nem más, ez a nyitja.

Láng, melyben szeretet fogantatik,

S a bút, esőt rögvest temethetik.

Szememben is kigyúl a tűz,

Mely minden felhőt elűz,

Melyet nem fa, nem szén táplál,

Melytől a szív lángokban áll.

Tedd meg, ha teheted

Leleszi Balázs Károly

Tedd meg, ha teheted

Van, amit megteszünk, amit talán

majd egyszer megteszünk,

s van, amit soha sem fogunk megtenni.

Bankszámlát nyitunk,

költségvetést készítünk,

spórolunk, tervezünk,

hitelt veszünk fel,

aztán nekiveselkedünk...

Minek is?...

Persze olykor az is előfordul,

hogy álmokat kergetünk...

Holott egy kéz is elég volna,

egy bezárt kaput kinyitni,

a másik kezéből a csomagot kivenni,

egy arcot megsimogatni,

kéznyújtásban barátságot felajánlani,

egy sebre gyógyírt hinteni,

átölelni egy vállat,

egy kéz is bőven elég volna felmutatni

a helyes irányba vezető utat.

Ének a szeretetről

Venyercsán László

Ének a szeretetről

Adj mindig bőven, ne nézd, mi marad,

jó, ha teljesen szétosztod magad!

Rab vagy, ha bármit markol még kezed;

áldozd fel bátran az életedet!

Ha szenvedőt látsz, fogd meg a kezét,

lassítsd a nyomor halál-szekerét!

Másokért van a kavargó élet,

ha a gyertyák mind a csonkig égnek.

Nagy áldozat az élet, ha éled,

ha az áldott tűz másokért éget.

Vedd le vállakról a gondok terhét,

ne tékozold az idő kegyelmét!

Ha öreg és görnyedt már a háta,

tenálad pihenjen meg a lába!

Jó szót is adj, ne csak kenyeret!

Kell a szó is, a mentő felelet.

Magad légy kiöntött étel-ital –

Küzdj meg a pokol villámaival!

HIDEG EZ A VILÁG

Pecznyík Pál:

 HIDEG EZ A VILÁG

Hideg, rideg

ez a világ,

dérlepett a

lélek - virág.

Szeretetlen

a világunk,

szeretet - fény

téged várunk!

Jézus Te vagy

a szeretet,

áraszd reánk

melegedet.

Szereteted

sugarára

vár, a lelkek

sokasága!

Ízét vesztett só

Ízét vesztett só

Egy közismert hívő embert megszólította egyszer a barátja:

- Mondjad, mióta ismerjük mi egymást?

- Körülbelül 15 éve… - felelte némi gondolkodás után.

- Ugye, te hívő kereszténynek tartod magadat?

- Hogyne, persze!

- Ugye, Jézus Krisztus nélkül senki sem üdvözülhet?

- Valóban, senki…

- Fontos az neked, hogy én üdvözülök vagy elkárhozom?

- Persze, hogy fontos!

- Ne haragudj, nem akarlak megbántani téged, de nem hiszem. 15 éve jó barátok vagyunk és a 15 év alatt egyszer sem említetted nekem Jézus Krisztust. Barátom vagy és én becsüllek téged. Ha csak egyszer is elmondtad volna nekem, hogy szereted Jézust és Neki joga van az életemre és hogy szükségem van rá, mert nélküle elkárhozom, felfigyeltem volna és hallgattam volna rád! Beszélgettünk sok mindenről, de Krisztusról sohasem beszéltél velem. Semmi jelét nem adtad annak, hogy szíveden viseled az üdvösségemet. Különben biztosan szóltál volna a 15 év alatt!

Ezékiel 33:8.:

Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

 (Károli)

Ezékiel 33:8: 

Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.

 (Újfordítású)

Isten keres téged!

Pecznyík Pál

Isten keres téged!

Magyarbarát, bárhol élsz ma,

e kies Földgolyón,

vagy utazol földön, légben,

talán egy nagy folyón.

Isten szeme vigyáz reád,

mert drága vagy neki,

bűneid nagy adóságát,

Fia fizette ki!

Mikor te még nem is éltél,

Jézus halt helyetted,

csábított a rivalda fény,

mert a bűnt szeretted.

Mint juhász a kóbor bárányt,

Isten keres téged,

múló helyett, örök otthont

akar adni, néked!

Időt meg nem állíthatod,

éveid elmúlnak,

nem kívánod arcát látni,

a mennyei Úrnak?

Jól gondold meg: mert mit gyűjtesz,

mind itt marad végleg,

bűnfertőzött e nagy Bolygó,

s egykor, tűzben ég meg!

Ne légy tovább hordozója,

súlyos bűn-igának,

hiszen boldog fia lehetsz,

mennyei Atyádnak!

Celldömölk, 2011. III. 11.

Isten lehelete!

Pecznyík Pál:

 Isten lehelete!

Isten szava megalkotta,

e látható szép világot,

elhelyezett abba mindent,

amit szeme jónak látott.

A több milljó Bolygó között,

úgy alkotta ezt a földet,

hogy levegő csak itt lehet,

ide plántált rózsát, tölgyet.

Áldott szava: lakás gyanánt

hozta létre, ezt a Bolygót,

s arra helyezte az embert,

saját képéhez hasonlót!

Átmenő vándorok vagyunk,

múló hazánk, házunk, kertünk,

holtunk után itt helyezik

koporsóba, bomló testünk.

Lelkünk sátra porból való,

sírban ismét porrá válik,

ám a lelkünk új testet ölt,

s az, lelkünktől el nem válik!

Lelkünk: Isten lehelete,

testben válik láthatóvá,

Őt dicsérő énekhangunk,

csak így válhat hallhatóvá.

Lelkünk Istentől származik,

ha hív minket, Hozzá térünk,

s ha véget ér vándorutunk,

Nála, Vele, Benne élünk!

Celldömölk, 2011. III. 8.