Pecznyík Pál:
Isten lehelete!
Isten szava megalkotta,
e látható szép világot,
elhelyezett abba mindent,
amit szeme jónak látott.
A több milljó Bolygó között,
úgy alkotta ezt a földet,
hogy levegő csak itt lehet,
ide plántált rózsát, tölgyet.
Áldott szava: lakás gyanánt
hozta létre, ezt a Bolygót,
s arra helyezte az embert,
saját képéhez hasonlót!
Átmenő vándorok vagyunk,
múló hazánk, házunk, kertünk,
holtunk után itt helyezik
koporsóba, bomló testünk.
Lelkünk sátra porból való,
sírban ismét porrá válik,
ám a lelkünk új testet ölt,
s az, lelkünktől el nem válik!
Lelkünk: Isten lehelete,
testben válik láthatóvá,
Őt dicsérő énekhangunk,
csak így válhat hallhatóvá.
Lelkünk Istentől származik,
ha hív minket, Hozzá térünk,
s ha véget ér vándorutunk,
Nála, Vele, Benne élünk!
Celldömölk, 2011. III. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése