Friebert Tibor
MIÉRT PONT ENGEM?
Most imádkozom, … most.
Mondhatnék fennkölt szókat,
De nem jut eszembe semmi,
Csak a kétség nevet rám kajánul.
Merjek-e arról beszélni Veled,
Hogy miért olyan keserű,
Olyan nehéz bizakodni állandó
Kudarcok sora után?
Miért rám bíztad őket?
Más biztos sokkal jobban tette volna!
Én csak halmozom a hibákat,
Nem volt jó döntésem talán soha.
Mondd a jóra miért nem válasz a jó?
Az engedésre az engedelmesség?
Az adó szívre a köszönöm,
A szeretetre a viszont szeretés?
Értelmes örök szenvedésben élni?
Ha az eredmény, hogy rád talál,
Akkor rendben, éljek hát így!
Még az öröm se kell közben.
Azért jó lenne egy piciny sugár,
Sugara a reménynek fájdalmaim fölött.
Csak egy kis biztatás, egy aprócska
Fénynyaláb, mely nyugtatja kínjaim!
Kiskunhalas, 2011. február 2.