Schvalm Rózsa
MINDENÜTT JELENVALÓ
Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.
Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.
Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.
Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.
Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése