"Ti vagytok a földnek sói"

A SÓ

"Ti vagytok a földnek sói" 

(Máté 5: 13)

A só nátrium-klorid, forgalomba kerülve kristályos vagy fehéres por. Mint ásványi anyag a táplálékunk részét képezi, szervezetünk számára nélkülözhetetlen létszükséglet. Vérünknek megközelítőleg egy százalékát képezi só. Az egész szervezetünk élettani egyensúlya csak a só megfelelő tömegű jelenlétével biztosítható.

A só nélkülözhetetlen ízesítő anyag a táplálkozásunkban. Jézus tanítványairól úgy beszél mit sókról.

Eredendően romlandó anyagból való emberek vagyunk. Belső lényünkben viszont sóvá lehetünk , ha befogadjuk magunkba az isteni sót, azaz Jézus Krisztust, aki a bennünk lakozó Lelke által átalakítja belső lényünket.

Azok válnak a föld sóivá, akik fékezik és visszatartják a gonoszságot az emberek között, ahogyan a só is megóvja az ételeket a megromlástól. Ha már nélkülözhetetlenné válik valaki abban a közegben, ahol él, ha már hiányzik a jelenléte és az aktív tevékenysége, - mint a só íze az ételből -az már jó úton van.

Az ember életének ízét a benne és általa megnyilatkozó szeretet adja. Mivel Isten a szeretet, ezért a mi életünk is csak akkor válik kellemesen ízessé mások számára, ha Isten Lelke lakozik bennünk. Amilyen mértékben áthatja életünket Isten szeretete, olyan mértékben tudunk mi magunk is sók lenni mások számára. A bennünk és általunk megnyilatkozó szeretet ad ízt az emberi kapcsolatainkban. Mással érintkezve nekünk is “sózóvá" kell válnunk, ott kell hagyni magunkból egy kis részt abban a környezetben, ahol élünk. Életünk íze kellemessé teheti a környezetünkben élő emberek életét. Pozitív élet példál serkentő hatást gyakorolhat másokra, hogy a jócselekedetekben találják meg az örömüket.

Ahogy az ételben a kevés só is érezhető és az étellel összevegyülve fejtse ki hatását, akként kell a keresztényeknek is jelen lenni a világban, az emberek között élni és nem elkülönülni. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (János. 17:15). Ez azt jelenti, hogy személyes kapcsolatok nélkül nem lehet a szeretetet megélni és tovább adni. De ez nem azt jelenti, hogy vegyük át a világ szokásait hanem, hogy tudjuk elfogadni egymást úgy, ahogy vannak, és ezt az elfogadást úgy gyakorolni, hogy az emberek is befogadjanak maguk közé. Ahogy a só láthatatlanná válik miközben kifejti hatását úgy kell a keresztyén embernek is hatni, hogy eközben ne akarjuk magunkra irányítani a figyelmüket.

Az ízét vesztett só is úgy néz ki, úgy néz kim mint a jó só, csak éppen ízt nem tud már adni. Jézus ettől óvja tanítványait is. Ha csupán valljuk az istenfélelmet, Krisztus szeretete nélkül, akkor nincs bennünk szeretet, erő a jóra. Ilyen élet nem gyakorolhat megmentő hatást a világra.

A Jézussal való közösség által tudjuk biztosítani az életünk ízét.