A szeretet tüze
Zord az idő, zord a szívem is,
Belőle kiáll egy mérges tövis.
Dühös vihar gyötöri a tájat,
Erővel elnyom minden vágyat.
De ereimben lángol a vér,
Tüze az égig, s tovább felér.
Mint napsütés a zivatart,
Úgy zavarja el a vihart.
Szívemet is lángokra gyújtja,
Éltem nem más, ez a nyitja.
Láng, melyben szeretet fogantatik,
S a bút, esőt rögvest temethetik.
Szememben is kigyúl a tűz,
Mely minden felhőt elűz,
Melyet nem fa, nem szén táplál,
Melytől a szív lángokban áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése