Oláh Lajosné
Fehér lelkek
Vannak még hófehér lelkek,
akikre nem tapad a sár,
Mintha nem is itt lenn élnének,
szinte nem is földiek már.
Közöttünk szállnak, lebegnek,
csillogva, mint a hópehely,
És akárhová betévednek,
tiszta és szent lesz a hely.
A földi élet sok szennyétől
semmi nem tapad reájuk,
Mintha titokban angyalkezek
vigyáznák fehér ruhájuk.
Csodálattal nézek rájuk.
Fehérségük azt hirdeti,
hogy van egy szebb, tisztább világ,
ragyogó, égi, isteni’!
E rút, kavargó világban
engem csak az vígasztal már,
Hogy vannak még hófehér lelkek,
akikre nem tapad a sár.
1950.
„Ige és élet” kötetből,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése