Pecznyík Pál
Úton vagyunk...
Úton vagyunk, közlekedünk,
sok ember jön szembe velünk.
Ember látja embertársát,
arcán, Isten arcvonását.
Néha jön egy hívő barát,
üdvözöljük, halljuk szavát.
Érdeklődünk egymás felől,
hogyan futunk a bűn elől.
Lelkileg is úton vagyunk,
sivatagon visz át utunk.
Új hazánkra tekint szemünk,
hisszük: abba megérkezünk.
S ha majd út végére érünk,
Jézus vár, ki meghalt értünk!
Feltámadott dicső testben
vár bennünket, a mennyekben!
Többé nem kell útra kelnünk,
megpihen majd, fáradt lelkünk.
Új öltönyt kap hófehéret,
s abban: örök fényben élhet.
Celldömölk,
2011. V. 16.