2011. október 21.

A barátságról





Tanmese
A barátságról


Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei, és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.

Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:

Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:

1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.

Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.

2011. október 8.

MÉZ A SZIKLÁBÓL



VISKY FERENC: 

MÉZ A SZIKLÁBÓL

"E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval." (Péld. 30,18-19) 



"Így szól az Úr, aki a tengeren utat csinál és a hatalmas vizeken ösvényt, aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint a gyertyabél elhamvadának. Ne emlékezzetek meg a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!" (Ésa 43,16-19)


A levegő, a szél, a szikla: út, közeg. De mi a házasság közege? Nem tudjuk. Mélységes titok ez. A házasságban két tudatlan kerül össze, akik olyan útra lépnek, amin még sohasem jártak, és ami nem fogy el a lábuk alól, amíg csak lépni tudnak. De az Útkészítő ismeri a választ. Isten ígéretet tesz: "Újat cselekszem; most készül - a pusztában utat szerzek!" Most készül tehát a házasság útja is; mindig készülőben van, folyamatosan, lépésről lépésre lábunk alá simul. Ez a folyamatos
megalkotódás tartson bennünket örökös készenlétben.
A közeg az Úr - Ő a levegő, Ő a tenger, Ő a kőszikla.

2011. október 7.

A NAGY LEVÉLÍRÓ DICSÉRETE




Túrmezei Erzsébet:
A NAGY LEVÉLÍRÓ DICSÉRETE


Krisztus levele?
Hiszen ha rátalálnánk kezével írt sorokra,
világraszóló felfedezés volna!
De igéi csak szájról-szájra szálltak
lángolón, mint Mózes csipkebokra.
Látta írni a szeretett tanítvány,
de csak a földre... porba vagy homokra.
S leveleit mégis írta, írja.
Lángpennája a Lélek,
emberi szív a papírja.

Szabadulásról, békességről,
szeretetről és szolgálatról,
csodákról szólnak
ezek a csodálatos levelek.
Mindig újak, frissek, elevenek,
Nem múzeumi, megsárgult lapok.
Beleremeg a lelkem,
ha ilyen levelet olvashatok.

Századok szállnak,
s a világ legnagyobb Levélírója
titokzatos sorait egyre rója.
Minden sora mentő szeretettel tele...

Lánglelke írására várón
ha szívem csendesen kitárom,
lehetek és is Krisztus levele.

Gyémánt és kavics





Pecznyík Pál
Gyémánt és kavics


Jézus - mint ragyogó gyémánt -
úgy jött közénk le a földre,
mert itt hevert bűn-por alatt,
Isten minden drágagyöngye.

Szürke kavicsok közt feltűnt
Jézus, mint ragyogó gyémánt,
lemosni a bűn-port róluk,
Ő mégis sok bántást élt át.

Istennek itt minden lélek,
mérhetetlen drágagyöngye,
Lázár sötét sírja fölött,
ezért hullott Jézus könnye.

Golgotán szent okkal hullott
Megváltónknak drága vére,
dicsőséges új világnak,
sok millió gyöngyszemére!

Igazgyöngyök nem hiába
kapták Isten arca mását,
megtisztítva tükrözhetik,
Jézus gyémántragyogását!

Ős Bolygónkon bár minél több
szürke kavics, gyöngyé válna,
mert úgy, Isten trónja előtt,
fehér fény-ruhában állna.

Hisszük, hogy az új földön már
szürke kavics élet, nem lesz,
megváltottak új éneke
zengve szállhat, fel Istenhez!

Celldömölk, 2011. I. 10.

2011. október 3.

Távol tartásra savanyú alma




Távol tartásra savanyú alma

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos, - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.
- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse !

2011. október 2.

Keresztény dalszöveg





Keresztény dalszöveg

Zene nem szól már és minden távol jár,
Jöhetek hozzád!
Mit is mondhatnék, mit hozhatnék eléd,
Mi neked is érték?
Többet, mint egyszerű dalt, ami halkan elhal,
Hadd hozzam azt, amit vársz!
Tudom, hogy mélyebbre látsz puszta felszínen át,
Bennem Te kincset találsz!

Refrén:
Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól
Mi csak rólad szól, Jézus
Ne ródd fel nekem, hogy mássá tettem
Ami csak rólad szól, csak rólad szól, Jézus

Szavak nem tudnák elmondani, Atyám,
Ami méltó hozzád.
Lehet, semmim nincs, mit adhatnék neked,
Fogadd lényemet.
Több ez, mint egyszerű dal, ami halkan elhal,
Hadd hozzam azt amit vársz!
Tudom, hogy mélyebbre látsz puszta felszínen át,
Bennem Te kincset találsz!

Refrén:
Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól
Mi csak rólad szól, Jézus
Ne ródd fel nekem, hogy mássá tettem
Ami csak rólad szól, csak rólad szól, Jézus .