Túrmezei Erzsébet:
A NAGY LEVÉLÍRÓ DICSÉRETE
Krisztus levele?
Hiszen ha rátalálnánk kezével írt sorokra,
világraszóló felfedezés volna!
De igéi csak szájról-szájra szálltak
lángolón, mint Mózes csipkebokra.
Látta írni a szeretett tanítvány,
de csak a földre... porba vagy homokra.
S leveleit mégis írta, írja.
Lángpennája a Lélek,
emberi szív a papírja.
Szabadulásról, békességről,
szeretetről és szolgálatról,
csodákról szólnak
ezek a csodálatos levelek.
Mindig újak, frissek, elevenek,
Nem múzeumi, megsárgult lapok.
Beleremeg a lelkem,
ha ilyen levelet olvashatok.
Századok szállnak,
s a világ legnagyobb Levélírója
titokzatos sorait egyre rója.
Minden sora mentő szeretettel tele...
Lánglelke írására várón
ha szívem csendesen kitárom,
lehetek és is Krisztus levele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése