2012. november 28.

Még ma !!!




Pecnyik Pál 
Még ma !!!

Még ma : meghallhatod Isten hívó szavát.
még ma : választhatsz egy mainál szebb hazát.

Még ma : feladhatod kicsinyes tervedet.
még ma: rábízhatod testedet, lelkdet !

Még ma: elindulhatsz a Golgota felé.
még ma : leborulhatsz hű Megváltód elé!

Még ma segélykérőn – feltekinthetsz rája,
még ma: mentő kezét hívón feléd tárja !

Még ma : a halálba adhatod éned.
még ma : Isten lelke újjászülhet téged !

Még ma felujjonghatsz te hontalan árva.
még ma: hazád lehet, Istennek országa!

2012. november 26.

Kinek Csillaga van



Füle Lajos : 
Kinek Csillaga van

Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!

2012. november 22.

Isten szava



Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szivünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S mig födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.

Ismeretlen szerző

2012. november 21.

Ember!




Horváth Renáta

Ember!


Kezdetben Isten teremtette az eget és a földet,
Azt mondta legyen száraz, legyenek vizek,
Legyen növény, állat, csillag, Hold, Nap,
És mindezek megjelentek az Ő szavára.

De nem így az ember, Isten nem azt mondta legyen,
Formálta őt, földnek porából lett,
Utána szellemet lehelt bele,
Így lett az ember a teremtés feje.

Mégis, növény, állat, az egész természet,
Egy szóval magasztalja, dicséri Istent.
És mit tesz az ember, akit Ő formált?
Csak magával törődve gyalázza alkotóját.

Azt mondta Isten, a mindenható Teremtő,
Nem jó ez így, elküldöm a Megmentőt.
Feláldozta egyetlen, szeretett Fiát,
Hogy kifizesse minden ember bűnének árát.

De az ember most is csak dacosan,
Legyint egyet s nagy hangosan
Megtagadja azt, Aki őt teremtette,
Nem kell neki szeretet, nem kell élet.

Isten szomorú szívvel nézi a sok embert,
Ő mindent megtett már, hogy megmentse.
Kezébe adta a halált s az életet,
És szabad akaratot adott, hogy bárki elvegye.

Így hát ember, kit Isten alkotott,
Ne légy balgatag, nézd meg mit adott!
Ő adta, Ő, Aki téged nagyon szeretett és szeret,
Arra vár most is, hogy életre kelj és gyereke lehess!

AKI SZÍVVEL SZERET




Füle Lajos
AKI SZÍVVEL SZERET

Ki csak szóval szeret,
azzal mit sem tehet,
a szó nem ér a szívig.
Aki szívvel szeret
Istent, embereket,
az boldog s boldogít itt.


2012. november 19.

A barátság

A barátság

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!" Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta: - Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el..

2012. november 10.

ADD ÚJRA!



FÜLE LAJOS: 
ADD ÚJRA!

Ahová mindig visszatérünk, 
ahová mindig visszahullunk,
 akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk, 
és minden érték semmivé lesz,
 mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
 ijesztő pőre lesz a lelkünk, 
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet: 
Ó add, URUNK,
 add újra nékünk ajándékul 
örök KERESZTED!

2012. november 8.

Neil Hopkins: Az ötvös tüze



Neil Hopkins:
 Az ötvös tüze 

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".
Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.
Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.
Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.
A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.
A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne."


2012. november 5.

Mérlegen



Túrmezei Erzsébet
Mérlegen

Isteni mérlegére tette
egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem...
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált...
mert az én Uram engem
'megmért, és könnyűnek talált'...
'megmért, és könnyűnek talált'.

Aztán - egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.

Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!

Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatévő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg neked?!

2012. november 4.

A legszebb szív




Szeretném megosztani ezt a történetet. Van mit tanulni belőle. A szerető szív gyakran szerez sebeket magának, de a fájdalmat a szeretet meggyógyíthatja és az emlékezet széppé teheti.

A legszebb szív


Egy napon egy fiatal megállt a nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta.
Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, hogy tényleg ez a szív a legcsodálatosabb szív, amit valaha látott.
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és tovább is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalomból kivált egy öregember. Csendes hangon, mintha csak önmagához beszélne, így szólt:
-És mégis az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez.
Az összegyűlt tömeg figyelni kezdte az öreget, és már az ő szívét nézték. Az ifjú kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat oda nem illők helyettesítették, nem illeszkedtek tökéletesen, helyenként nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel... csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a tiéddel. Látod... minden seb a szívemen egy-egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - amikor kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, ő néha
viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből.
Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, attól lesz ilyen szabálytalan, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted
élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most kedves fiam, hogy mi az én szívemnek az igazi szépsége? -fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kézzel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívében rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta.
Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve, most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útján. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.

2012. november 2.

Pislogó gyertyafény



Domahidi Klára
Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide, hol oda le-letértem.
De pislogott még a gyertyafény, nem oltottad ki a lángot,
igaz néha csak kevéssé, de mindig parázslott.
Megrepedezett nádként kitettem magam száz veszélynek,
de Te igazítottad lépteim, hogy hozzád visszatérjek.
Most már rád bízom magam Uram, teljes egészen,
S Te megfogod a kezem, S átvezetsz ezer veszélyen.