Megtanulni szeretni

Fehér Anna

AZ EMBER

Az ember – maga is ember lévén – egy másik ember lelke érdekében mindössze annyit tehet, hogy saját lényét úgy bocsátja embertársa rendelkezésére, hogy annak tükrében a másik ember saját lényét minél teljesebben láthassa és élhesse meg, s hogy létének vakfoltjai lassan – lassan eltűnjenek. Lehet, hogy ez nagyon egyszerűnek tűnik. Tulajdonképpen az is. De aki próbálta már saját lényét úgy megélni, hogy abban valaki más lénye minél torzítatlanabbul tükröződhessen, vagy aki próbál úgy élni, hogy a világot saját lénye tükörképeként éli meg, melynek megteremtéséért teljes felelősséget vállal – az tudja, hogy ezt az egyszerűséget megélni milyen feladat.
Megtanulni szeretni. 
Megtanulni létezni. 
Megtanulni cselekvés nélkül hatni!

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát, nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.

Adja magát szülők által, érkezik baráttal, szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal. 

Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, nem is kell érte nagy dolgot csinálni. 

Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk. 

Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos, ez, ami a szeretetben olyan csodálatos. 

Kerüli az erőszakot, hisz a békességben, nincs is nála fontosabb társ, egy nagy betegségben. 

Nem pirula, nem orvosság gyógyít meg sebeket, többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet. 

Pedig ,,ő" csak halkan, csendben osztogatja magát..... 

Mindenki szívében lelje meg otthonát!